A vicc az, hogy olvasni könnyű, de megérteni nehéz:

 

Az életben van benne: a jócselekedet és a halálban van benne: a rossz cselekedet.

 

Olvasd: És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.

 

-          HIT neki? Azt gondolják sokan: igen. Miközben:

-          Monda Jézus: Vegyétek el a követ.

-          Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

 

HIT neki? Nem. Ki hit Neki?

 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszék vala. – akik elvették a követ: mert nagy szentségtörés volt ez akkor, komolyan büntették. Mégis névtelenek maradtak az akkori igazi hívők…

 

Nos erre mondom, az életben van benne a jócselekedet, mert mondani mindent lehet.

De a jócselekedet, a gyümölcséről ismerszik meg.

 

Példával illusztrálva:

A közösség imádkozik. Jó cselekedet? Általában igen, de, ha rossz célért?

A közösség adakozik. Jó cselekedet? Általában igen, de ha rosszra fordítják?

 

Ezért nem kell Istenre hivatkozni, mert az tudja, mi van a szívünkben, és ennek megfelelően tekint ránk:

 

Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.