Tettél fel egy kérdést ennek a hozzászólásodnak a végén, amire külön válaszolok:

"... mi bűn van a jó és gonosz tudásának a fájáról való evésben ... ?"

 

Nincsen semmi bűn a jó és gonosz tudásának a fájáról való evésben, s nem amiatt tiltotta el Ádámékat az abból történő evésből, mert azzal Ádámék bűnt követnének el, hanem amiatt, mert a másik fáról evést tiltó parancsolat áthágásával, s így bűn elkövetésével a jogosultságukat veszítették el az abból történő evésre.

Az abból történő evésre korábban meg volt a jogosultságuk, mert nem volt bennük bűn, azaz még "győzedelmesek" (Jel.2,7.) voltak a bűn felett. A kert közepén lévő két fa közül emiatt egészen a bűnesetig az ebből a fából történő evéstől nem voltak eltiltva, csak a másikéból! Újból akkor kapja meg a jogosultságot az ember, ha a bűn felett "győzedelmes" lesz. Erről tanít Jézus a Jel. 2,7-ben.

 

Mivel Isten nem Ádáméknak mondja elsődlegesen ezt a kijelentését, parancsolatát, emiatt rosszul adod vissza ezzel az átalakított idézeteddel az eredeti szöveget - "Ne egyél a jó és gonosz tudásának a fájáról" - a tiltás valódi tartalmát. Az eredeti szöveg nem Ádáméknak szól - "... ki ne nyújtsa a kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék..." - emiatt tartalmilag azt jelenti, hogy Isten rendelkezik arról, hogy az arról evés jogát a bűn elkövetése miatt Ádámék elvesztették, s emiatt formailag nem Ádámék, hanem a jelenlévő más teremtmények felé szól, rendelkezik a bűn állapotába kerüléssel, a jogosultságát elvesztett ember mesterséges távoltartásáról (24.vers).

 

Ádáméknak ebből az volt a tanulság, hogy most már nem ehetnek az élet fájáról, mivel a másik, a tiltott fáról evés miatt áthágták Isten parancsolatát, s emiatt bűnt követtek el, s így elveszítették az arról evés korábban még meglévő jogosultságát. Mindaddig nem ehetnek tehát az emberek arról, amíg "győzedelmesen" nem fejezik be a földi (pálya)futásukat. (Jel. 2,2-7.).

 

 

Üdvözlettel:

 

vm