Prklht!

 

Az axiómád - "Az élet nem hit, hanem cselekedetekből következik" - önmagában nem áll meg, mert:

 

- a bűnös cselekedeteket elkövetők is "életre" jutnak ez alapján, mert hiányzik a cselekedetek minősítő jelzője.

Ha nem teszel mellé olyan, az (örök) "élet"-hez szükséges cselekedetek mellé az Igében mindig szerepeltetett jelzőt, mint pl. "az Atya akaratának a cselekvéséből", az "Atya által jónak mondott, az Ő akaratát tükröző cselekedetekből", akkor a gonosz cselekedeteket is besorolod az "élet"-re jutáshoz elegendő cselekedetek közé. A "cselekedet" szó minősítését nem tartalmazó axiómád alapján Kain is, Kóré is "élet"-re jutott szerinted, hiszen "cselekedtek" eleget... 

 

- a "hit" nem "lufi", hanem a megtért embernek a Jézusba vetett hite (és rajta keresztül az Atyába - Ján.12,44.) önmagában elegendő az örök élet elnyeréséhez Jézus szerint. A megtéréssel való hitre jutás is már cselekedet egyben, de az alapja a hitre jutás Jézusban, s így az Atyában. Emiatt a megtéréssel elért hit és a cselekedetek együtt munkálkodnak, hiszen a hitre megtéréssel jutás is cselekedet egyben. A démonok is hisznek ugyanis, de nem a megtérést megcselekedve jutottak hitre (Jak. 2,19.). Emiatt, ha egy ember a megtérés cselekedetével jutott hitre Istenben, akkor annak már van a hite mellé hitbeni cseleledet is ragasztva, emiatt több a jónak minősített cselekedet miatt az Ő hite, mint a jót nem cselekvő démonok hite, így Ő már örök életre juthat Jézus szerint a hitre jutásával.

 

 

Az axiómád e kiigazítások nélkül nem áll meg önmagában!

 

 

Üdvözlettel:

 

vm