1.

Luk. 16,29-31-ben azt mondja Jézus, hogy a farizeusoknak van Mózesük meg prófétájuk, hallgassanak arra. Én azt mondom, a keresztényeknek van Páljuk, halgassanak arra. Nem kötelező Jézus tanításaira építeni.

 

Az apcsel 15 nem a Jézusi tanításokhoz való igazításról volt szó, hiszen Jézus sohasem parancsolta meg a körülmetélkedést. Péter azonban úgy tanította a gyülekezeteknek, de Pál vívódott ezt követni. Kettejük vitájáról van szó, amelynek konklúziója egy teljesen hibás eredmény, a keresztény pogányok feladatánaka meghatározása: "Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a a bálványok fertelmességeitõl, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértõl". Ennek az utasításnak SEMMI KÖZE NEM VOLT AZ EVANGÉLIUMHOZ. Ennyi a pogányok feladata? Nem Jézus tanításainak a megismerése? És te beszélsz Jézus tanításaihoz való igazításról, amikor teljesen kihagyják a pogány missziókból Jézus tanításanak a betöltését mint feladat? És az egész feladatmeghatározás nem más mint a Mózesi törvények szűkített formáihoz való igazítás?

 

Ezékiel alapján pedig ne általánosíts, mert ott Isten a törvény betartására szólít fel, de az újszövetség nem Mózesről szól, hanem Jézusról. Ha pedig Jézus tanításai szerint akarsz cselekedni, akkor miért hozod elő állandóan Pál leveleit? Megmondom miért. Mert Pál tanításai alapján szeretnél cselekedni.

 

Hol mondja tehát az Úr, hogy Ádám vétkeztél, azért nem ehetsz az örök élet fájáról?

SEHOL. Azt viszont mondja, hogy mert olyan lett mint mi közülünk egy, jót és gonoszt TUDVÁN, tehát ezért megakadályozom az örök élet fájáról nehogy ehessen.

Miért hagyja ki MINDEN keresztény a jó és gonosz tudás fájának a jelentőségét? Mert makacsul ragaszkodik az engedetlenség bűnéhez. Pedig nem az engedetlenség volt a probléma, el kell olvasni egyszerűen a sztorit.

 

2-3.

Valóban Jézus MAGA nevezi a fút meghaltnak de csak azért , hogy a megtérése fontosságát örömében kihangsúlyozza. Te pedig Páli igazolást próbálsz előhozni belóle, amiről pedig egyáltalán szó sincs a szövegben.

Ugyanis az a kvázi élet amiről beszélsz nem egyezik Pál tanításaival sem. Pál azt mondja, jól lehet a test holt a bűn miatt, a lélek azonban élet az igazságért. A kvázi élet esetében a lélek a halott, a keresztény élet esetében a test halott. A kvázi élet felfogásban tehát igazából a kérdés úgy hangzik, hogy miért is kvázi? mert a teste holt, vagy a lelke?

Amit én mondok, hogy van lelke a bűnösnek és él a teste a kereszténynek is.

 

A vétkező én és az ujjászületett én magyarázatod pedig tipikus írástudói belemagyarázás, soha senki nem úgy fogadja a fiát amikor megtér kicsapongásaiból, ahogyan te itt előadod. Maga Jézus sem a te leírásod szerint adta elő a okoskodva a példázatot, hanem inkább az atya örömét kifejezve. Amit mondok azt bizonyítja  példa BEFEJEZÉSE.Lukács 15,24.Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

Semmiképp nem úgy használta a meghalt és feltámadott fogalmakat Jézus a példában, ahogy te az ujjászületés igazolására szeretnéd felhasználni.

 

A bűnösök másképp élését te tekinted halott életnek és kifejezetten azért, mert Pál tanítása van mögötte. Hiába hivatkozol Jézusra, soha nem használta oly konkrétan az ember egyik részének a meghalását, ahogy te szeretnéd általa bizonyítani Pál részleges halál állapotának az elméletét.

 

A tékozló fiú ÉN-jének halott feltételezése pedig semmilyen igei alappal nem bír.

 

A halál "állapotból" való élet "állapotba" való megtérés azonkívűl, hogy Pál elmélete igazolódni látszódjon, semmi értelme nincs. A bűnös cselekedetekből kell az igaz cselekedetekbe megtérni, a gonoszságból a szeretet szerinti cselekedetekbe.

És Jézus nem azt adta elő ezekben a példázatokban, hogy az ember lényege, ÉN-je, lelke, vagy szelleme a halál állapotába kerül, hanem azt adta elő, hogy mennyire örül az az atya, akinek a fia megtér kicsapongó életmódjából.

 

Te leírtad azt az idézetet, ahol Pál nem emlegeti a testet minden esetben bűnösként, én leírom azt az idézetet, amikor Pál minden testet bűnösként emleget:

Róma 8,3-7

Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtlen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.

Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.

Jézus pedig ezt SOHASEM tanította.