Prklht!

 

"Az élet nem hit, hanem cselekedetekből következik" - írtad axiómaként, önmagában megálló állításként a 260-as hsz-ban.

 

Ez így önmagában nem igaz, azaz teljesen mindegy, hogy mit mondtál később magyarázatként arra, hogy Te ezt "így, meg így értetted", mert az axiómáknak önmagukban kell megállniuk! Ez pedig önmagában nem áll meg, emiatt ki kell egészítened!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

A magyarázataidhoz, idézeteidhez az alábbiakat fűzöm:

 

1. Az irgalmas szamaritánust csupán a "felebarát" fogalmára hozta fel Jézus példaként, s nem önmagában az örök élet "vevésére". (Luk.10,29-37.) 

 

2. Az örök életet venni akarónak (ugyanitt 25.vers) az irgalmas szamaritánus képével leírt felebarátokat Isten felé tanusított szeretetük MELLETT kell szeretniük (Isten teljes szívükből, lelkükből, erejükből, elméjükből, a felebarátot pedig, mint magunkat - 27.vers)!!!

 

3. Azaz a felebaráti lét, és a felebarát szeretete önmagában nem elég, hanem kell szeretni a felebarátot is és Istent is tudatosan, elméből, lélekből (erőből, szívből). Márpedig Isten szeretete nincsen Istenről tudás, az Ő létezésének tudomásul vételéve-, azaz belé vetett hit nélkül.

 

4. Az "örök élet vevéséhez" tehát Jézus

- a felebaráti szeretet mellé nagyonis odaragasztotta az

- Isten felé az ember egész lényéből tanusított teljes szeretet, odaszánást is.

Erre a "másra" is szükség van a felebaráti szeretet tanusítása mellett az örök élethez - Jézus szerint. Ha szerinted a Luk. 10.25-37-ben nem e kettőről együtt van szó ("és"-sel elválasztva a 27-versben), akkor nagyon sajnálom, mert akkor bizony hiányosan olvasod az Igét!

 

5. "Mert aki Isten akaratát cselekszi..." - idézel egy újabb igehelyet.

 

Éppen erről beszélek!!!

Tedd be az axiómádba az onnan hiányzó, általam eddig hiányolt, e pontban általam Tőled idézett, itt megvastagított részt és abba fogom hagyni az axiómád második részének kritizálását!

 

6. Ha zavar Téged a Márk 16,16. akkor nyugodtan vegyél elő más általam Feléd már korábban felhozott igéket, pl. ezt:

"Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a Ti bűneitekben." (Ján 8,24. - a 303. hsz.-ban). 

Újabbként pedig pl. ezeket:

 "Aki én bennem hisz, örök élete van annak." (Ján.6,47.),

"Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz én bennem, ha meghal is, él. (Ján.11,25.),

"Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. (Ján.12,44.).

Szerintem nem kell különösebben kommentálnom ezeket a kijelentéseket, a Jézusba vetett hitnek és az örök életnek a jézus által elénk adott közvetlen kapcsolatát. Ha Téged ezek a kijelentések zavarnak, s lufiként tekintesz a Jézusba vetett hitre is, akkor nagyon sajnálom, hogy így gondolkodsz.

 

7. Ezékiel köszöni jól van (248.hsz). Idézek én is Tőle bőséggel e vita során, már ma délelőtt is megtettem. Nézzük, hogy Ő mit ír a hitről és a hitetlenségről:

 

"Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennük mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?

Mondjad hát Nekik:

Élek én, ezt mondja az Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen." (Ezék. 33,10-11.).

 

Az ember cselekedetei nem csak a mozgásképes ember cselekedetei, hanem a hitnek is vannak különböző cselekedetei. Elsőként emiatt a hitetlen embernek megtérnie kell az életének az egész útjáról. Az emberi élet "útja" az ember cselekedeteinek és gondolatiságának az egésze. A megtért állapot megváltozott gondolatiságot, s emiatt megváltozott cselekedeteket jelent. Azonban a megtérés is önmagában cselekedet, hitbeni cselekedet, azaz külsőleg nem látható cselekedet.

Emiatt mondta Mózes azt, hogy nem a külsőleg történő körülmetélés a lényeg, hanem a bensőnek, a szívnek a körülmetélése. Emiatt tiltotta a bűnös kívánságoktól is Isten az embert, azaz nem csak az volt gonosz cselekedet, amikor valaki lopott, hanem az is, amikor valaki megkívánta a más vagyontárgyát. A második kőtábla e szempont alapján történő (újra)értelmezését mondja el Jézus a Máté 5-ben.

 

Azaz cselekedetek valósulnak meg az ember bensejében, a szívében is, s az elméjében is, amely cselekedetek a szívből jövő teljes megtéréssel azonnal megváltozhatnak igaz cselekedetekké más külsőleg tevőleges cselekedetek nélkül is. Emiatt a halálos ágyon lévő, de látszólag nem cselekvő emberek is a hitre jutásuk és az elméjük, szívük, szellemük megújulása miatt az abból származó gondolati-, kívánság szintű cselekedeteikben újulnak meg. Már ez a szint is elég az Isten által kapott üdvösséghez.

 

 

Üdvözlettel:

 

vm