Ismét mondom Nektek, ébredjetek fel!

 

A cselekedeteknek nincs szüksége minősítő jelzőre, mert azok önmagukban jók, vagy rosszak.

 

Elmondtam már:

az irgalmas szamaritánus nem hit abban az Istenben, akiben a zsidók. Ennek ellenére őt hozta fel Jézus a felebaráti szeretet példájaként. Hol látható annak cselekedeteiből, hogy másra is szüksége volt a jóhoz, mint pusztán a tettek??? Még számtalan helyen olvasható, hogy semmi mást sem tartott szükségesnek Jézus az Istennel és vele való egységhez csak és kizárólag a cselekedeteket:

 

Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.  

 

( Egy pápua-sámán is tehet jócselekedeteket, mint az irgalmas szamaritánus, ehhez nincs szükség még Istenhitre sem és üdvözül. Mert aki a jót cselekszi, az Isten gyermeke, és ehhez a teológusok által előírt más feltételre nincs szükség. )

 

A hit önmagában semmi. Lufi. Nincs. Teológiai képzelet, amely politikai szükségszerűségből született azok számára, akik az üldözések idején bemutatták a császár számára az előírt áldozatot. A mai hitből élők, az Ő utódaik, róluk beszélt Jézus:

Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.

Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.

 

Hiába jutnak hitre az utolsó pillanatban, mert ez a sorsuk:       248 – tagadod, hogy a Biblia Isten szava?

 

Márk 16-16-ot hozod ide elém??? – Majd, ha megmutatod a Sinaiticusban vagy a Vaticanusban, akkor elmagyarázom, hogy miért nem került oda, és mit is jelent.

 

Amit írtam, megírtam