A reformok szükségességét már nagyon-nagyon régen lehetett tudni, csak a jelenlegi magas ktgv deficit az, amely végül megkerülhetetlenné teszi. Van egy túlméretezett igazgatási rendszerünk. Az ország 3200 önkormányzatra tagolódik és 19 megyére, maga a főváros is huszonkét külön igazgatási egység. Vannak helyi és megyei önkormányzatok, persze mindenhova képviselőket, jegyzőt, polgármestert kell raknunk. Miközben az állampolgárok és a vállalkozások kénytelen két irányban is, állam és önkormányzat, súlyos adókat, illetékeket fizetni, mégis számos önkormányzat folyamatosan a csőd szélén tántorog, a rárótt feladatokat nem tudja végrehajtani önerőből.

 Van egy pénznyelő egészségügyünk, amely képtelen megélni a járulékbefizetésekből, és közben egyre, egyre több az idős, ellátásra, támogatott gyógyszerekre szoruló beteg, és egyre kevesebb a járulékfizető munkavállaló. Mindeközben nem képes fejlesztéseket végrehajtani, mivel az önkormányzatok folyamatos pénzügyi gondban sínylődnek.

 És ez csak két dolog, barátom. Két dolog a sok közül, ami nem két éves, nem is négyéves meló, nem olyan, amihez elegendő az egyszerű parlamenti többség. Az ilyen reformokhoz kell az ellenzék is, amely ha tényleg elengedhetetlen, biztosítja a kétharmadot és nem kampányol négy éven át, csírájában elnyomva minden kormányzati bátorságot a reformok megkezdéséhez. Két dolog, amelyben Orbán továbbra sem hajlandó semmit, de semmit sem tenni. Amíg kormányon volt, amíg ellenzékben volt, és most sem hajlandó. Mert magas ívben szarik rám, Rád, az egész tetves országra. Neki nincs mit kockáztatnia. Neki már biztos az egzisztenciája, a társadalmi pozíciója.