Kedves LvT! * De bizonyíthatsz: írd le, hogy mit lehet tudni a sumér igei affixumláncról, ill. ennek vitás kérdéseiről. Így majd látszik egyrészt, hogy mi is volt abban a 15 könyvben, és az egész mennyire hajaz a magyarra.* Erre gondoltál?: Az amátszunu egy ige ragozott alakja, tehát a sumér nyelv is ragasztó, úgy, mint a magyar. Az amátszunu literálása latin betűkkel így fest: A-má-tu-szu-nu. Az "a" a vonatkozás kifejezése, olyan, mint a magyarban (a-mi, a-ki, a-hogy, a-kkor). A "má" jelentése száj. A "tu" igésítő gyökszó, a má-tu tehát száj-csinál-t jelent, vagyis elmond. A "szu" az egyes szám második személyt jelöli, tehát má-tu-szu: elmondasz. A "nu" a többes szám első személyt fejezi ki. A nem-magyaroknak ezt nagyon nehéz megérteni, hogy hogy vonatkozhat egy ige két személyre. A magyarban ez viszont jelen van, például: várlak. Én várlak téged. Én vagyok az aktív személy, te a passzív. Ezt figyelembe véve, "amátuszunu" jelentése "amit elmondasz nekünk". A sumér igeképzés úgy történik, hogy a névszókhoz igésítő igéket ragaszt. Ezek az igésítő igék a következőek: Az ag tevékenységet, általában cselekvést, A du történést, folyamatot, A tu megvalósítást, létesítést, A szu valamivé, valamilyenné tevést, A lu valamivé, valamilyenné levést, válást fejez ki. Egyszerűen lehetetlen az, hogy puszta véletlen volna a tény, hogy az öt magyar igeképző család bázisai: "g" (ag), "d" (du), "t" (tu), "z" (szu), és "l"(lu). Vessünk csak egy pillantást mindegyikre: "G" család: pl. csatt-og, kety-eg, zör-ög, keri-ng, balla-g stb. "D" család: pl. taga-d, hala-d, szabó-d(ik), verő-d(ik), kapko-d stb. "T" család: pl. haj-t, vár-at, kér-et, nyom-tat, válo-gat stb. "Z" család: pl. sáro-z, lárm-áz, vad-ászik, szabad-koz(ik), stb. "L" család: pl. szava-l, java-ll, ind-ul, szalad-gál stb. Ha összevetjük ezeknek a képzőknek a funkcióját a sumér igésítő igék szófejtés szerinti értelmével, azt találjuk, hogy képzőink rejtélyes értelmező hatása lényegében ugyanaz, mint a szóbanforgó sumér alapigéké.7 A finnugor és uráli nyelvekben nincs igekötő vagyis az igei cselekvés befejezett voltát kifejező szóelem,kivéve a magyarban és a sumírban.Függetlenül,hogy az ige milyen időben és módban van ez jelzi az igei cselekvés befejezett voltát.pl.: jön,megjön,megjöhet,megjött,megjövetel.A meg funkciója ugyanaz,mint a mu szó a sumír-mahgar nyelvben különleges tökéletességgel rögzíti az igei cselekvés befejezett voltát,mint igei előrag. Arno Poebel ismerteti az igei prefixumot a Das Prefix MU fejezetben. Az igei cselekvés kifejezése hasonló a magyar nyelvéhez: mu-meg mu-gin megjön ki- ki ki-gin kijön ba- ba al- el Kijön ám Ki-gin-ám irányított és befejezett igei cselekvés. Az ám használata is hasonlít a mai magyar nyelvéhez. Az ősi nyelv igei cselekvés hátráltatásásra és lefékezésére a -da- vagy mai nyelvünkben -do- szótagot használja gyakorító igében: Ál-da-gál ma álldogál,ír-da-gál ma sírdogál. Az ír a mai rí,sír ige.