Kedves Nick25!

> betegségem akadályoz az írásban,a könyvek lapozásában.Más lapozza a könyvet helyettem,a szöveget pedig diktálom

Minden tiszteletem azoknak, akik úgy élnek, mint te. De minden emberi együttérzésem dacára azt kell mondjam, ez nem ok arra, hogy ne figyelj az érveimre [az alábbiakban is kellett ismételnem magam], és arra, hogy a valódi ismereteket és a Da Vinci kód-szerű misztikus szofizmákat el ne különítsd egymástól. A tudományt mozgáskorlátozottként is csak tudományként érdemes művelni. Hogy ez lehetséges, Stephen Hawking a példa: ő sem propagálja az asztrológiát a kozmológiában.


> Csak részletekben tudok válaszolni írásodra.A poligonális összehasonlításnál a nyelv mellett fontos a zenei összehasonlítás is. Első sorban a NÉPDAL.

Ne menekülj nyelvészeti témától máshova. Vagy ha elmenekülsz, akkor ne várd tőlem, hogy utánad szaladjak. Nem fogok, mert ez a téma nem érdekel.

Mindazonáltal két dolgot megemlítenék. (1) Attól, hogy az obi-ugor gyűjtésekről nem írtál, azok még léteznek. És persze azt is, hogy az ősinek mondott magyar népdalkincs alatt van egy még ősibb réteg is. [Kiegészítés: bónusz jár annak, aki bizonyítottan hun népdalokat talál. Én nem tudom, hogy ez a Tu Ja-Hsziung honnan veszi azt, hogy yugur/jugar népdal = hun népdal. Ez jókora füllentés. Amúgy kik is lennének ezek, akiknek a nevét két egymást követő mondatban sem lehet egyformán leírni – yugur vs. jugar?]
(2) Az anyám még szlovák népdalokat dúdolt, a lányom már magyarokat: közben valaki kicserélte volna a család őstörténetét, génkészletét?


> Ezért írták így: gimilc, míg ősi rovásírásunkkal hibátlanul lehetett írni, mert minden hangnak - kivéve a hosszú magánhangzókat - megvolt a betűje

A rovásírással kapcsolatos porhintésnek van külön topikja, ezekkel a téveszmékkel kéretik oda távozni. A rovásírás nem volt egyáltalán alkalmas a magyar hibátlan leírására igen sok ok miatt. A hosszú magánhangzókról nem feledkezhetünk el, mert ugyebár nem mindegy, hogy a királyunkat Szar Lászlónak, vagy Szár Lászlónak hívjuk. Ezen kívül az írás nem jelölte az e betűt zárt szótagban. Sőt, ha ez annyira a magyarra lett volna szabva, akkor kérdezzük meg csak, hol van a két – nyílt, ill. zárt – e betű jelölésének lehetősége? Ellenben két betűje volt a k hangnak. Az is pregnáns, hogy a kevés megmaradt valódi rovásírásos feliratot is külön művészet elolvasni, és még a hozzáértők (nem a szíriuszi délibábóskodók) is vitatkoznak pl. a csíkszentmiklósi, énlakai feliratok *pontos* olvasatáról. Ellenben a korai latin betűs feliratokkal semmi ilyen problémánk sincs.

Ismétlem: te itt a 26-osban latin írásmód „fogyatékosságairól” szólsz, mégis azokat tudjuk kapásból elolvasni, a rovásírásos feliratokat nem. Melyik hát a hibátlanabb a gyakorlatban?

A székely rovásírás a fenti inkonzekvenciái miatt ugyanúgy egy másik, magyaron kívüli írás (az ótörök rovásírások egyikének) hosszas fejlődés során létrejött adaptációja, mint a latin írásunk. Ráadásul sosem alakult ki „helyesírása”, sosem dolgozták ki, hogy hogyan kell úgy hosszabb szöveget írni vele, hogy azt gond nélkül el is lehessen olvasni. Ellenben a Huszita Biblia helyesírása már következetesen hangjelölő volt, még következetesebben, mint a mai helyesírásunk, így pl. a két e közt is különbséget tett.


> Ha ezen írások rovásban maradtak volna ránk, akkor érthetőségük, mai nyelvünkhöz való viszonyításuk még hitelesebb lenne az említett okok miatt. E tények a magyar nyelv fejlettségére, ősi eredetére utalnak.

Ez porhintés, ha így vesszük, akkor az izlandi ősi eredetű nyelv, mert ők már világkrónikát írtak a saját nyelvükön, amikor a magyaroknak még csak olyan rövid szövegekre futotta, mint a Halotti Beszéd. És a régi izlandi jobban olvasható egy mai izlandi számára, mint a régi magyar a mai magyarnak. És persze jön a csavar: ugyanez nem igaz a norvégra, holott a régi izlandi és a régi norvég egy és ugyanaz a nyelv volt.

Csak az izlandiak be lettek zárva a szigetükre, míg a norvégek kapcsolatban maradtak a környezetükkel. Erre már céloztam korábban Laczi Maracz kapcsán, de úgy látszik hiába: a periférikus lét tesz hagyományőrzővé, a fejlődés fősodra mindig gyorsabban és többet változik.

Vigyázz: az „ősiség” sokkal inkább vád, mint dícséret.


> Amint a feldolgozott anyag gyarapodott, egyre világosabbá vált, hogy a sumér nyelv mind szóállagában, mind szerkezetét illetően az urál-altáji nyelvcsaládba tartozik.

Forrásaid megint megállnak a XIX. sz. közepén. Akkor vélték, hogy a ragozó nyelvek = urál-altáji nyelvcsalád, mert még akkor nem láttak túl sokkal Európán. Azóta nemcsak, hogy a sumér nem számítódik ide, de már urál-altáji nyelvcsalád sincs, sőt újabban altáji sincs. Mellesleg, ha a sumér az urál-altáji nyelvcsaládba tartozik, akkor az összes ausztrál bennszülött nyelv is ide tartozik. Sőt ezek közül egyesek még inkább rokonok tipológiailag a sumérrel, mert a sumérhez hasonlóan poliszintetikusok (azaz a magyarnál sokkal többféle toldalék létezik).

A mostani álláspont szerint a sumér szigetnyelv: azaz önmagában alkot egy külön nyelvcsaládot.


> Vannak, akik úgy vélik, hogy nagyszámú nyelvi, nyelvszerkezeti hasonlóságok, azonosságok arra utalnak, hogy a két nép azonos, vagy egymással közeli rokon nyelvet beszélt

Erről már volt szó: nincs a két nyelv közt érdemi hasonlóság.


> Ezért a mezopotámiai ősi ékírások nyelve felbecsülhetetlen nyelvi és műveltségi érték a magyarság részére.

Azért azt nem tudom, hogy hogyan lehet, hogy az egyik mondatodban ezt írod: „A latin betűkkel írt korai nyelvemlékeink tehát nem tükrözik a magyar szavak helyes írását, még kevésbé azok kiejtését”, a másikban pedig az ékírások nyelvéről beszélsz! Ha valami nem tükrözi a korabeli helyes írást és kiejtést, akkor az ékírás az.

Hah! A szálka az egyik oldalon vád, a gerenda pedig a másik oldalon erény!


> A különböző tudományágak egymást erősítik a valóság feltárásában.

Vagy éppen ellenkezőleg: arra alkalmasak arra, hogy csúsztatásokkal éljünk. Kérdem én, egy algebristát miben erősítene a Szaturnusz gyűrűje?

Most is például csapongásaid arra jók, hogy több időmbe teljen kiválogatni a hozzászólásaidból azt, amire itt egy nyelvészeti fórumon nem etikátlan válaszolni.


> Egy hete láttam az mtv-ben,hogy a Magyar Tudományos Akadémia DNS vizsgálatokat folytat,melyek alátámaszthatják László Gyula kettős honfoglalás elméletét.

{Offtopik: emellett iskolázottságom miatt nem tudok szó nélkül elmenni}

Elmondom, hogy Raskóék, akik ezt csinálják két emelettel a feleségem fölött dolgoznak. így elég primér információm vannak a dologról. Én még várnék annak megelőlegzésével, hogy a kettős honfoglalás elméletét alá fogják támasztani. Ne igyunk előre a medve bőrére. Ha egyáltalán lesz annyi mintájuk, hoyg bármit is kijelentsenek. Azért 1200 éves mintákból nem olyan könnyű a szükséges DNS-szakaszokat izolálni. Emiatt ezek is leginkább csak mitokondriális DNS-ek lesznek, így az anyai ágról adnak csak információt majd. Az pedig, ha hihetünk a mítoszainknak, eleve nem magyar, se nem hun, hanem török (vö. Belár fiainak feleségei).

De csak nemrég írtam neked a témáról, amiben bemutattam, hogy egy család a mitokondriális DNS szerint nemzedékről-nemzedékre népet válthat. Emiatt kétséges, hogy ez mit mutat ki, mert négy dédanya közül így három elvész, pedig azoknak génkészlete, kultúrája, alkalomadtán nyelve stb. lehet, hogy markánsabban jelenik meg a dédunokában, mint a mitokrondriális dédnagymamáé.

És amúgy is, mint mondhatunk egy nép szintjén? És hol a magyar haplotípus? És ha valamelyik az, akkor honnan tudjuk, hogy tényleg az a magyar, nem egy másik?

Ötzinek, a jégembernek mai rokona él Bournemouthban? Ettől tán az angolok hamarabb hódították meg a Brit-szigeteket?

(Mellesleg, ha igaz is a kettős honfoglalás, annak nyelvészetileg semmi relevanciája sincs. Tudjuk, hogy a 670 körül a magyarok az onogurokkal éltek törzsszövetségben, és ha a keletre menekülő onogurokkal ide jutottak magyar töredékek, akkor mi van? Semmi különös a mai állapothoz képest.)

{Ontopik}


> Másrészt a magyar nyelv […] rokon a sumerral,az akkáddal,az ógöröggel is.

Nem rokon egyikkel sem. A sumer szigetnyelv, az akkád sémi (tehát a héberrel rokon, meg az arabbal), az ógörög meg indoeurópai (azon belül legközelebbről az albánnal és az örménnyel lehet rokon).


> Ezek szerint az európai népek egymással rokonok.

Minden nép rokon egymással: minden ember *egy* közös genetikai ősanyára és *egy* közös genetikai ősapára vezethető vissza. Ez utóbbi alig 70-80 ezer éve élt.

Amúgy meg az előbb még a – nem tudni pontosan kik, de láthatólag a kínaiak kutatási területébe tartozó, tehát távol-keleti – yugur/jugarok voltak rokonok, nem az európaiak. Végezetül oda jutunk, hogy tényleg mindenki a világon rokon, akarom mondani, trendibb kifejezéssel mindenki a világon „magyar”.

Persze ennek így nincs értelme, mert akkor, ha mindenki rokon egymással, akkor senki sem rokon. Tehát kell a rokonokon belül lenniük mégrokonabbaknak, s kezdhetjük az egészet elölről.


> Arról nem vagyok meggyőződve,hogy a magyar nyelv sumer eredetű,hiszen az is lehet,hogy a sumer magyar eredetű.Pontosat senki nem tud mondani.

Item: hacsak nem gondoljuk úgy, hogy a világ en bloc megismerhetetlen, úgy kijelenthető, hogy itt bizony pontosat lehet mondani: a sumérnek és a magyarnak nincs köze egymáshoz.

Nézd, te lehet, hogy „kb. 15 könyvet olvast[ál] sumer témában”, de én meg sumérül olvasok. Az sem mindegy egyébként, hogy milyen 15 könyv volt az. De bizonyíthatsz: írd le, hogy mit lehet tudni a sumér igei affixumláncról, ill. ennek vitás kérdéseiről. Így majd látszik egyrészt, hogy mi is volt abban a 15 könyvben, és az egész mennyire hajaz a magyarra.