A népszerűsítés azért inkább Pál munkája. Nem bolygatta meg a magántulajdont, holott az őskeresztényekről köztudomású a közös elosztás. Nem tagadta meg a hatalomnak való engedelmességet, ezzel lojálissá tette a kereszténységet minden időre és minden hatalom alatt, lévén minden hatalom szerinte az istentől. Elegendő volt hinni a megigazulásban és ezzel feleslegessé lehetett tenni egy komlett Jézusi tanítást arról, hogy hogyan is lehetne az igazság megcselekvése mellett élni.  A bűntudatot egy füsttel semmivé tette, Jézus Krisztus megváltásában való hit által az ember elfogad egy kegyelmet, aztán megnyugodva élheti tovább az életét, hisz a test amúgy sem képes a jó cselekedetekre. Egy következményt ír elő, ami egy mai polgári élet alapvető fundamentumává nőtte ki magát, a házasság, a család, a tisztes munkából élés, és az istentiszteletekre járás szabványos keresztény életformáját. Az anyagi bővölködés isten áldása, kell ennél több egy olyan helyen, ahol lépten nyomon mennek tönkre a vállalkozások, ahol létminimumon él a legtöbb család, és valaki anyagi reményt nyújt megtérésük esetére?

Másfelől Jézus tanítása nem puszta erkölcsi nevelés, hanem az Istennel való kapcsolat alapjait pengeti meg. Tanítása valóban segíti az embert az élő Istennel megtalálni a kontaktust, ami azért nagy szó akkor, amikor az Istenről mindenki azt képzeli, hogy a világ felett, vagy azon túl, vagy egy x-edik dimenzióban csücsül minden munkájától bevégezve és csak a szemlélődés az emberek bonyodalmain a legfőbb ténykedése., vagy hovatovább nem is létezik. Ha az ember lepucolja a Páli rárakódásokat a tanításról, sokat segíthet egy kapcsolatfelvételben.