"Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek - Az szerinted nem az eredendő bűn fogalma?" - Nem: ez az igehely magyarázható az eredendő bűn ágostoni tana ellenében is. Pelagius és Celestius pl. megtették, hogy a "mindenek vétkeztek" szavakat úgy értelmezték, hogy Ádám bűne utánzás útján származott tovább az utódokra, nem pedig valami biológiai vagy fizikai úton. Ágoston éppen ez utóbbit állította, mondván: a nemi együttlét gyönyöre viszi tovább az eredendő bűnt. Pálnál ilyesmi nem található, ő Ádámot mint valami kollektív személyt hozza fel, akiben az egész emberiség be van foglalva. Erről a témáról sok jó könyv található, általában "dogmatörténet" a címük.

""A testük ugyanaz marad továbbra is" azt azt jelenti, hogy azzal az egészséges vagy beteg testtel, amellyel eddig valaki tévedései szerint cselekedett, mostantól igazság szerint cselekedhet." - Rendben, de ezzel mégis azt állítod, hogy az a test, amelyről itt beszélsz, nem más, mint a fizikai test. Előzőleg pedig azt mondtad: "Tehár akiket az Isten valóban felszabadít azok nem a testüktől szabadulnak fel, hanem a téves nézeteiktől" stb. Vagyis Pálnak olyan állítást tulajdonítasz, miszerint Isten a testüktől szabadítja meg az igazakat, és a közvetlen folytatásban ellenpéldaként vagy cáfolatul egyértelműen a fizikai testre hivatkozol. Ezzel igenis azt az állítást adod Pál szájába, amiről beszéltem, különben a magad lelkiismerete előtt sem állíthatnád, hogy megfeleltél Pálnak. Bizony, ugyanazon a vonalon mondtad ellenérvedet, amin őt beszéltetted: hogy ez a test, amelytől felszabadulunk, a fizikai test. Ezt kellene egyszerűen visszavonnod.

A (179)-eshez még pár gondolat (csak a lényegre, mert sok mindent csak megismételsz, s én nem vagyok verkli):

"hol is van ez az eredenően bűnös természet. A szívben? Végső soron a szívből indulnak ki ilyen módon a bűnösnek nevezett kívánságok?" - Igen, ott születnek, aztán a különféle tagokban kezdenek vitézkedni. Maga a szív a bibliai lélektanban csak képes kifejezés, ahogyan a vese, a torok vagy más hasonlók.

"Érthetőbben a kívánságok, amelyek ellen Pál kirohan, szerinted a bűnös természetben van, nem a testben, csak azért, hogy a szívből indítva tudd magyarázni." - Nem a fizikai testben, hanem akár az érzelmi, akár az értelmi természetben, de akár az ösztönös énben is. A parázna kívánság inkább az ösztönszinten, az irigység főleg érzelmi szinten, a patvarkodás meg értelmi szinten.

"A test bekerült a szívbe, nem a szív van a testben?" - Ha lassítasz és körülnézel, látni fogod, hogy hol is állok én. Azt mondod: "a szív van a testben," s ezzel megint visszavonulsz a merev fizikai-biológiai értelmezés sánca mögé. Azt kívánod, hogy erre még feleljek is?

Azt elfogadom, ahogy a "csak test" szavakkal értelmezed a "romlott emberi természetet," hiszen így használja az Ószövetség is, mikor szembeállítja az emberi erőt az Isten hatalmával. De nem látom valódi ellentétnek azt, amit ezután felállítasz: "Ez mit jelent? A test romlottságát? Nem! Azt jelenti, hogy ember ÉRTELEM ÉS ÉRZELEM nélkül szinte állandóan vétkezik, és gonoszt cselekszik az atyjafiai ellen." - Ha Pál csakugyan használja a "test" szót "emberi természet" értelemben, akkor miért ne lehetne az "emberi romlottság" kifejezője a "test gonosz kívánsága"? Nincs ezek között valódi ellentét, s ezt talán be is látod az olyan köztes töltetű fordulatok hatására, mint a Galata levélbeli kérdés: "Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?" - Itt a "testben" azt jelenti: "a törvény uralma alatt, Krisztuson kívül."

Nem én értelmezem rosszul Jánost: "Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek", hanem te olvasod őt szelektíven. Állításomra kínált "nem–hanem" típusú szembeállításod ugyanis feloldható: az igazság megismertetése János tanúsága szerint (8,33-36) magában foglal mindent, amit állítok. Csak a "test" szó hiányzik innen, minden más itt van: az ördög cselekedeteinek cselekvése, a hitetlenség, a bűn alatti szolgaság s ennek el nem ismerése. Hiába próbálsz ismét az "engesztelő áldozatában vetett hit által való szabadítás" konkrét itteni említésének hiányából érvelni, ha az megvan János más helyein: "Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért" és "amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Az ágostoni "eredendő bűn" tárgyában Prklht-nek felelek részletesebben, itt csak az általad adott bírálattal foglalkozom. Pál valóban a bűn elleni folytonos harcról beszél, s ezt a test megöldöklésének is nevezi, de megmutattam már (161), hogy ezzel nem csupán az ösztönvilágban gyökerező kívánságokat (paráznaság, falánkság stb.) jelöli, hanem a haragot, gonoszságot és másokat is. Azonkívül súlyosan félreértelmezed a megigazulás páli fogalmát is: ez nem "képzeletbeli" esemény, hanem elsősorban jogi aktus, mellyel Isten nem számítja be nekünk a bűnöket, viszont beszámítja hitünket, s ezáltal felmentést nyerünk Krisztusban. Utána és ennek alapján következik be a fokozatos megszentelődés: a bűnök elhagyása, a botlások ritkulása, a személyiség Krisztus-képűvé válása; az, amit az "új ember felöltözésének" is nevez. Ez csak a te véleményed szerint jelent "folytonos kudarcot," a Pált is becsülő keresztények az ellenkezőjét tanúsíthatják. - Nem tagadja Pál azokat a jó cselekedeteket sem, mit te lényegesnek tartasz, de más helyet ad nekik a keresztény ember életében. Mondhatnám, hogy ezzel pedagógiai célja van, de valójában ennél több: a törvény megigazító szerepét tagadva teológiailag is szükséges számára ez a megközelítés.

"Még a halált is áthelyezi a képzeletbe, különben nem bírná kimagyarázni miért élnek azok a hívők, akiknek a testük holt?" - Néha csakugyan az az érzésem, hogy merőben ügyvédileg olvasod Pált, és a szavakba kapaszkodsz, az értelmes vita legkisebb szándéka nélkül. Mert ugyan ki állította, hogy a "test," amiről itt Pál beszél, éppen a biológiai test? Ennélfogva az sem valami újabb logikai hiba Páltól, hogy e test holtságát nem biológiailag értelmezi. Te viszont, mikor ilyeneket szóváteszel, nem mutatkozol valami igényes vitázónak; ellenkezőleg, egyre jobban belelovalod magad a saját gondolati köreidbe, érzéketlenül Pál eszmevilágára és szavainak teljes jelentéskörére.

Ugyanilyen szemellenzősen értékeled a Róma 8,10-et. A "test holt a bűn miatt" szavak bizony jelenthetik azt, hogy a "romlott emberi természetük képtelen a jóra", amint állítottam. Igen rámenősen odáig ragadtatod magad, hogy ismét a szavak hiányára támaszkodol: "Csakhogy Pál azt mondta volna, ha azt szerette volna állítani." - De hát a "test" nem a romlott emberi természetet jelenti a 6,6-ban, a 7,5-ben, a 7,14-ben, a 7,18-ban, a 7,24-ben, a 8,1-ben, a 8,4sk-ben és másutt? Vajon az, hogy "De ti nem vagytok testben", nem tanúsítja a napnál világosabban, hogy ez a test több, mint pár izom a csontvázhoz ragasztva? Itt kell megállnom a cáfolatban, és nyomatékosan megkérnem téged: olvasd újra a Római levelet kifejezetten erre az állításomra összpontosítva, és próbáld valóban olyan értelemben támadni Pált, ahogy én védem.

"De mivel állandóan a testtel (hússal) volt baja és a benne levő kívánságokkal, amikkel nem bírt megbírkózni ezért kijelentette: "Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?"" - Tévedsz: Pál itt egyes szám első személyben csak az ember általános tapasztalatát fogalmazza meg (a sztoikus értekező próza stílusában), s erre utalnak a nyelvtani személy gyakori váltásai is:

felszabadultatok a bűn alól
mikor a testben voltunk
éltem régen a törvény nélkül
megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől
a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk
ti nem vagytok testben, hanem lélekben
nem vagyunk adósok a testnek
ha test szerint éltek, meghaltok
a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt stb.

"És igazolta, hogy képtelen valójában igazságot cselekedni, csak a képzeletében." - Bezzeg Luthert is ugyanilyen alapossággal marasztalták el a r.k. ellenfelei, mivel vallási tapasztalatát és ennek irataiban való kifejtését úgy tekintették, mint tulajdon erkölcsi fertőjének beismerését. Pál azonban saját életét példaként állította a hívek elé, leszámítva a megtérése előtti erőszakos tetteit. Bizony ezek az énformájú gondolatok nem vonatkoztathatók kizárólag Pálra.

"Fontos tudni, hogyha a bűn törvényének nem a testi (húsbeli, romlott természeti) kívánságokból indult volna ki, amitől úgysem tud senkit megszabadítani, hanem Mózesből, akkor nem tudta volna a pogányokra is kiterjeszteni a bűn hatalmából való szabadítást, mert Mózes törvénye a pogányoknál érvénytelen törvény volt mindenkor." - Ennek az ellenvetésednek minden élét eltompítja az apostol, mikor a Római levél elején kifejti: Mózes hiányában a lelkiismeret szava szolgál törvényként az ő számukra.

"Jézus valódi szabadságot hozott, mert nem a testtel harcoltatja eredménytelenül az embert, hanem az igazságtalanságokkal és a gonoszságokkal szemben." - Pál is ígér eredményt, noha nem saját erőből: "nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." De Jézus sem azt mondja, hogy önerőnkből kell megvalósítani az ő erkölcsi parancsait, hanem az ő erejéből: "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Még a megtérésnek is feltárja ezt a legmélyebb okát az evangélium: "Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak." Mindez a magyarázat (amit eleve elrendelésnek is neveznek) ott rejlik az Úr támasztotta erkölcsi követelmények és az Ő adta buzdítások mögött, de érthető módon nincs mindenütt megemlítve, mert csak a belülvalók számára érthetők, a kívülvalók csak megütköznének rajta, vagy felmentést találnának benne.