Kedves Prklht!

(197)-es írásodra a következőket felelem:

"mivel felemlegetted Takarítónak Ágostont, hogy bizony az eredendő bűn fogalmának megjelenését ugyan a tankönyvek neki tulajdonítják és nem Pálnak, ez mégis kétséges. Már csak azért is, mivel ez a kifejezés még nála sem jelenik meg." - És még te akarsz abban a fényben sütkérezni, hogy "rámragasztod tévedéseimet!" Most íme, a te homlokodra nőtt oda egy kapitális szarvashiba. Ágostonnak egy egész könyve szól az eredendő bűnről (De gratia Christi et de peccato originali), és sokat ír róla a Marcellinushoz címzett műben is. Ezeket elolvashatod a www.ccel.org-on, ha akarod. Ugyanerről szól a Julianus elleni befejezetlen műve (Opus imperfectum) is. A tankönyveknek igazuk van: megnézheted Vanyó Lászlónál vagy akárhol, hogy Ágoston volt az eredendő bűn mai r.k. értelmezésének szülőatyja, és ezt sok idézettel támasztják alá.

De fellapozhatod Előd István Kat. dogmatikáját is (a neten is fenn van, a ppek.hu-n), kivonatosan idézve: "Tertullianus (+220) arról beszél, hogy Ádám bűne az egész emberi nemet bemocskolta, és mindenki számára továbbítja a kárhozatot. [...] Cyprianus (+ 258) világosabban beszél: "A kisdedek személyes vétkeket nem követtek el, de az Ádámtól való testi leszármazás útján a halál fertőzetét vették. [...] A későbbiek közül a legvilágosabban Szent Ambrus és Szent Ágoston képviselték a katolikus tanítást. [...] A "peccatum originale" (áteredő bűn) kifejezést Augustinus (+430) használta elsőnek. Ugyanő kezdte meg dogmánk hittudományos boncolgatását."

Hogy Ágoston szerint a lélek a szülőktől származik, az egyszerűen nem igaz: Tertulliánusz volt megrögzött tradukcionista, Ágoston ezen vélemény és a lélek közvetlen teremtettsége között ingadozott (166. levele Jeromoshoz), nem tudván magát az utóbbira elhatározni, de elvetni sem akarta azt. Az általad Ágostonnak tulajdonított gondolatmenetre ("Ez a bűn adóság az, amely a halál kényszerét hozta magával" azt feleled: "ekkor a megváltás, a haláltól való szabadulást kellene jelentsen." - De a megváltásnak a testre való érvényességét kezdettől fogva a dicsőségre történő feltámadásra vonatkoztatták, nem afféle testi halhatatlanságra.

"Végül, az egész teológiáját sutbadobja és azt állítja, csak az akaratlagos és nem a természetünkből fakadó hibákért bűnhődünk." - Igazán utánaolvashatnál néhány dolognak, mert ez már a második súlyos melléfogásod ellenem (ha az Ansz által elkövetetteket nem számoljuk). Ágoston egyértelműen a kárhozatra ítéltek közé sorolta azon kisdedeket, akik kereszteletlenül halnak meg, de csak az eredendő bűn van rajtuk, de aktuális bűn nem. Erre a klasszikus tanúság az Enchiridion ad Laurentium 93. fejezete:

"And, of course, the mildest punishment of all will fall upon those who have added no actual sin, to the original sin they brought with them; and as for the rest who have added such actual sins, the punishment of each will be the more tolerable in the next world, according as his iniquity has been less in this world." - Ha van türelmed, elolvashatod honlapomon a CSKERHAL.HTM-et is a poena damni és a poena sensus közti különbségről.

"Az akaratlagosság viszont értelmetlenné teszi a vitát a test, a hús, és más egyéb dolgok bűneiről." - Éppen nem, mert mi itt nem Ágoston alapján állva vitázunk, és az ő eszmerendszerére, illetve a r.k. teológiára a vitában kifejezetten nem támaszkodunk. (Takarító ezért már meg is rótt egy betévedő asztaltársat.) A "test kívánsága" néven viszont Pál igenis említ erősen akaratlagos (és nem ösztönös) bűnöket is, ezeket Takarítónak már idéztem többször is. Igenis van értelme a vitának, és te túl korán zárod le ezt a szálat.

A többire nincs mit felelnem, mert csak idézel, s érveket nem hozol. Pákozdytól vett idézeted is inkább a Pál-levelekbe beépült hitvallási formulákról szól, nem annyira az "extra paulinum"-ról, azaz a jellegzetesen páli theologumenákról.