Kedves Prklht!

Legkorábbi, máshonnan idehurcolt írásodra (164) csak röviden reagálok, mert nem tisztem, hogy mások állításait megvédjem.

"Pál nem volt apostol abban az értelemben, amilyen értelemben az ősapostolokra, Jézus által kiválasztott 12 személyre gondolhatunk." - Ezzel egyetértek: a Jelenésekben is csak 12 név van a kapukon az Izrael-szimbolika jegyében. De a tizenkettő mellett őt is Jézus választotta.

"Jézus Krisztus, az Isten fia szavát egyenlővé tesszük, sőt gyakran meg is előzzük Pál 'apostol' által mondottakkal, miközben Jézus szavai láthatóan időtlenek, míg Pál tanítása napi aktualitásokat tartalmaz." - Ez ilyen általánosan nem igaz. Jézusnak is sok vitája volt farizeusokkal, alkalmi beszélgetései félhívő-félhitetlen tanítványaival, beszédei is sokszor olyan okkal vették kezdetüket, amik aligha mondhatók előre tervezettnek (beszéd saját testéről az utánacsődült sokasághoz, beszélgetés Jákob kútjánál, tanítók által föltett kérdések, neki állított csapdák, stb). Azonfelül Pálnak a legtartalmasabb levelét nem a római gyülekezet igénye inspirálta, hanem tanait akarta kifejteni az apostol egy általa személyesen nem ismert csoport előtt. Pál sok helyütt az egyháznak ad fegyelmi és erkölcsi útmutatást, de ezt egyben a evangéliumok is megteszik. Még a hegyi beszéd is tartalmaz utalást felviendő áldozatra, adósok börtönére, a törvény értelmére; Jézus cselekedetei között vannak messiási csodák, ideigvaló hallgatási parancsok, egyes embereknek szóló tanítások. Emellett nem csupán Pál írt leveleket, hanem néhány más apostol (vagy ezek tanítványi köre) is, és ezeket is erősen használjuk a teológiában.

"Ha pedig figyelembe vesszük, hogy ezek sokszor ellentmondanak Jézusnak - ami nem csoda, hiszen Pál összesen 3 esetben idéz a protoevangéliumokból" - No persze, ezt az "ellentmondást" kapásból "figyelembe" kell "venni," mintha a topikcímben jelzett vita lezajlott volna.

"akkor, ha elutasítást nem is, de sorrendet mindenképpen meg kellene állapítani." - Ez megtörtént: nem az állítólagos ellentmondások miatt, hanem mert ő csak Krisztus követője, s minket is erre buzdított.

"Pál munkája kezdetét nyilván nem apostolként kezdte, ott még Ő próféta, tanítóként szerepel: Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók [...] Saulus." - Nem ez az első említés, hanem a 9,15, ahol ez áll: "ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt." Az apostolság minden fontos eleme szerepel e kijelentésben, noha e szolgálatba csakugyan később állt be.

"Ha, csak az lehetne apostol, aki látta Jézust, akkor legalább 500 lehetnének. Amennyiben itt a feltámadás utáni találkozásról lenne szó. Látták az Úr testvérei feltámadás után? Csak Jakab. Mégis egy sorban szerepelnek Kéfással és a többi apostollal. Barnabás, aki minden bizonnyal nem látta, hiszen erről nem tudunk, viszont egy sorban van Pállal, azaz Ő is apostol, ha Pál. Márpedig akkor a látás nem kritérium." - Sajnos itt össze-vissza kevergetsz szükséges és elégséges feltételt, bizonyítatlan állítást és valószínűséget, innen-onnan előszedve. Az apostolságnak legfőbb ismérve Jézusnak mint Úrnak és Krisztusnak hirdetése a hitetlenek között, mégpedig személyes kapcsolat és parancs alapján, amellett gyülekezetalapítás és -irányítás (egy ideig). A tizenkettőnél ez egyértelműen megvolt, Pálnál is, Barnabást a 13,2 szerint szintén Jézus hívta el, míg Jakab tekintélye nem hivatali, hanem személyes jellegű volt, és egy helyre korlátozódott.

"Pál itt egyébként érthetően kifejezi mitől apostol Ő: a megtértektől! Ők az apostolságának pecsétje. Tehát nem mások, de maga tette magát apostollá magát, amire joga volt, a rengeteg betérő által." - De hiszen ama megtérteket nem ő maga hozta létre, hanem az Úr! Ha az Apcs 2,47 és 11,18 ezt bizonyítja Péter esetében, akkor ezzel jár Pálra nézve a 13,48 és a 28,28 is.

"Látta Pál Jézus Krisztust?" - Igen, és ha a damaszkuszi úton látott "fényesség" nem eléggé lenne számodra elfogadható, akkor itt van még a 22,17.18: "mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, és látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből" stb.

"Miként került valaki az apostolok közé Pál idejében?" - Nem jó a kérdés: itt Júdás helyére kellett valakit választani, ami egyedi eset volt. Ahogy egy apostolt megöltek (Zebedeus fia Jakabot), senkinek nem jutott eszébe ezt a sorshúzást megismételni.

"Miként nevezte Pál a jeruzsálemi vezetőket, apostolokat?" - Nem jó a kérdés: csupán ama hármat nevezte oszlopnak, s őket is csak így: "akiket oszlopoknak tekintenek." És ugyanott így hivatkozik rájuk: "A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét: mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek." És ismét (2Kor 11,5): "Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál" - itt sem alárendeltségét ismeri el nekik, bárkire céloz is. De ha jól emlékszem, te voltál az, aki valamelyik topikban a 2Péter-levél eredetiségét védelmezted ellenem, s ott a szerző maga is bizonyságot tesz Pál mellett, ugyan nem apostolnak, de szeretett atyjafiának nevezve őt.

"Pályafutása végén apostolnak tekintették-e, egyenlőnek magukkal? Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan - Tedd hát azt, amit mondunk neked." - És mit bizonyít ez? Gyakorlati tanácsot adtak neki, nem parancsot, és Pál engedett nekik. Tudjuk, hogy ahol nem Jakab volt házon belül, ott Pál a sarkára állt, egyenesen Péterrel szemben.

"Remélem sikerült rámutatnom, Pál soha semmiféle kinevezést nem kapott, amely egyenlővé tette volna az ősapostolokkal." - Nem is afféle mátyási kinevezés kellett ehhez.

"Viszont jogosan tekintette magát az új megtértek apostolának, hiszen azok az Ő munkájának gyümölcse volt. (Gyümölcséről a fát.)" - Bizony, maga Jézus tett így bizonyságot őmellette.