Kedves Nick25!

> Amennyiben látod értelmét,folytathatjuk a vitát itt.

A gond az, hogy nemigen látom. Megterhelő nekem, hogy te vagy az 53. nick, akivel ugyanazt kell megrágni.

Másrészt azért sem látom a vita értelmét, mert úgy tetszik nekem, hiába írom, amit írok, ,az pusztába kiáltott szó marad. Idézem magamat a Magyarulez plenáris #4694-ből:

„A nyelvrokonságnak semmi köze a genetikai rokonsághoz. Ez pedig itt egy nyelvészeti topik, és mi a nyelvet, annak rokonságát vizsgáljuk. Az egyéb szempontú rokonságok esetén akérdések és a válaszok is mások, meg a topik is más, amin ezt megtárgyalják.
(Mellesleg az antropológiai rokonságnak sincs köze a genetikai rokonsághoz, mert az antropológiai típust sokkal a környezethez való adaptáció alakítja ki, mint a genetikai meghatározottság. Ezért aközött sincs korreláció, hog yvalaki milyen rasszba tartozik, és milyen haplotípusba tartozik a mitokondriális DNS-e, ill. az Y-kromoszómája alapján.)”

Ennek ellenére te megint a DNS-sel jössz az alábbiak szerint.


> Másrészt nem elég csak a nyelveket összehasonlítani.Be kell vonni a zenét,néprajzot,DNS-t,régészetet stb. a poligonális összehasonlításba. Összevont tudományágakra van szükség.

Eredeti diplomám szerint molekuláris biológus lennék. Sosem hallottam, hogy szavakból hogyan lehet DNS-t kivonni. Ha pedig nem lehet belőlük DNS-t kivonni, akkor a DNS-vizsgálat nem is alkalmas nyelvészeti kérdések tisztázására.

Továbbá nekem két szülőm volt, a két szülőmnek két-két szülője, az négy nagyszülő, azoknak szintén két-két szülője, az nyolc dédszülő s í. t. Ha vesszük a mitokondriális DNS-t, akkor az csak arra válaszol, hogy anyám anyjának anyjának … anyja ki volt. Ha vesszük az Y kromoszómát, az apám apjának apjának … apját adja meg. Teljesen plauzibilis, hogy anyai ágon az jön ki, hogy szláv vagyok, apai ágon az, hogy török. Ha vesszük a gyermekeimet, akkor ők már anyai ágon lehetnek németek, miközben az anyanyelvük pedig már magyar. Mire válaszol a genetika? Az biztos, hogy nem a magyar nyelv eredetére.

Szeretsz matematikai példákat hozni. Nos, most én is azzal élek: a „gyűrű” fogalma teljesen más az algebrában és a geometriába, de ezektől is eltér a házasságkötő előtt, a csillagászatban stb. Egy nagy nulla jön ki abból, ha ezeket valamiféle összehasonlításban egalizálni akarjuk. Ugyanígy más a „magyar” fogalma a zenében, a néprajzban, a DNS-t tekintve, a régészetben és a nyelvészetben. Ezek csak annyira hasonlíthatók össze, mint a Szaturnusz gyűrűje az egész számok gyűrűjével.

Én maradok a nyelvnél, a többi nem érdekel, vagy nem *itt* érdekel.


> Nem elég összehasonlítani a magyar és finn,lapp,vogul,osztják nyelveket.Be kell vonni 10-20 más nyelvet is.

De még egyszer ismét, megkérdem: mi legyen a hasonlítást végző függvény. Aki ignorálja az analízist, annak a 69 és a 96 azonosnak tűnhetik, csak elemenként el kell őket forgatni. Aki szöveg típusúra formázza le az Excelben a cellákat, annak a 12 nagyobb lesz, mint a 112. Ekkor persze az illető jöhet akár azzal, hogy a matematikusok tévednek abban, hogy a 69 és a 96 nem egyenlő, illetve, hogy a 12 kisebb, mint a 112; minthogy neki poligonálisan nem ez jött ki. A hasonlításra használt függvény a lényeg, nem a gonalitás.


> Az * R * hangzóhoz tartozik az úR, HeRR, MR, féRfi… stb. fogalomcsalád

Írd csak ki azt az MR-t: mister lesz belőle. Csak azt tudnám, hogy ez miért jő inkább ide, mint a mutteR, meg a motheR, meg a sisteR, meg a lat. soRoR ’nővér’, meg a lat. socRus ’anyós’, meg a lat. uxoR ’feleség’, meg a m. nővéR, meg a m. aRa stb. ..?

Javaslom, hogy mielőtt ilyen blődséget elfogadsz, vegyél egy mély levegőt, és tiszta fejjel, valamint néhány szótárral felvértezve gondold át a dolgokat


> Az *M* hangzóhoz tartozik a Mama, Mother, Mutter …stb. fogalomcsalád

Volt egy Ferdinand de Saussure nevű svájci nyelvész, aki olyan a nyelvészetben, mint Newton a fizikában. Saussure-t nem érdekelte a nyelvtörténet, sőt némileg lebecsülte. Őt a nyelv elméleti alapjai érdekelték, a nyelv rendszere, struktúrája. Éppen ezért az ő általa megteremtett iskolát strukturalizmusnak nevezzük.

Mivel Saussure nem volt tekintettel a nyelvtörténetre, éppen azért még a délibábos nyelvészet által is megkerülhetetlen az a híres megállapítása, hogy a jelölt (azaz a fogalom) és a jelölő (azaz a konkrét szó, a hangtest) nem függ össze. Nincs tehát olyan, amit te itt állítasz, hogy hangzókhoz fogalomcsaládok tartoznának.

Csak két szócsoport van, ahol a jelölt és a jelölő tényleg összefügg. Ez egyik ilyen csoport a hangfestő és hangutánzó szavak. A kakas ugyanúgy kukorékol, a víz ugyanúgy csobban stb. szerte a világon, ezért ezeket a természeti hangokat nagyjából ugyanúgy fogja minden nyelv egymástól függetlenül visszaadni (az adott nyelv hangzóállományának lehetőségei közt). Ezért ezek bár szerte a világon hasonlóak, a rokonság demonstrálására alkalmatlanok, mert nem egymás függvényei, hanem egy külső változóé: a természeté.
Ezen kívül persze a ’kör’-nek, ’asztal’-nak stb. nincs hangja, így semmi alap arra, hogy ezek a jelentések tükröződjenek a hangtestekben, itt teles mértékben érvényesül Saussure megállapítása.

A másik csoport a gyermek- és dajkanyelvi szavak. Ezeket nem a környezet utánzása határozza meg, hanem az a tény, hogy a kisgyermek. Elsőnek az ajakhangokat (m, b, p), majd a fogínyen képzett zárhangokat (n, d, t), ill. a szájpadon képzett zárhangokat (g, k) ejti. A magánhangzók közül pedig elsőnek a legnagyobb szájnyílással ejtett ajakkerekítés nélküli a-t, ill. a legzártabb ajakkerekítés nélküli i-t. Bármi próbál is kimondani a gyerek, első három szava a [m]ama, [b]aba, [p]apa lesz. És vajon mik azok a fogalmak, amiket egy első szavait formáló gyermek meg akar nevezni: a legközelebbi hozzátartozói az anyja (mama), az apja (papa), a kistestvére (baba), a nagyszülő (mama, baba), az étel (papa, papi).

Ezt persze a felnőttek is tudják, ezért magukat is úgy nevezik meg, hogy a gyerek ki tudja ejteni. Ezért tulajdonképpen ezek is hangutánzó szavak, és mivel a kevés hangból kell kikeverni kevés fogalomra szót, ezért szükségképpen is nagyfokú véletlen egybeesés lesz a nyelvekben egymástól függetlenül. Azt azért megjegyezném, hogy a mama nem feltétlenül jelöl mindig nőnemű szülőt, a grúzban pl. az apát jelenti. Ugyanígy az ójapánban az ’anya’ szóhoz tartozott a papa hangsor (a mai japánban egy általános p > f > h változás eredményeképpen ma az alakja haha), hasonlóan a baba magyarul ’kisgyerek’, a szláv nyelvekben ’nagyama’ is(!), az arabban és a törökben viszont ’(p)apa’ (vö. Ali Baba név). A gyermek- és dajkanyelvi szavak sem alkalmasak nyelvek közti összehasonlításra.

E cikk zárásául idézhetném a nyelvész kiskátéjának egyik pontját: Őrizkedj a hamis barátoktól*!

(* Nyelvészetileg a ’hamis barát’ az egy olyan szó, nyelvi alakulat, amely valamivel hasonlónak, azonosnak mutatja magát, de valójában nem az.)