A nőkkel kapcsolatos véleményed kezd kissé mulatságos lenni, de ezt kivéve nagy vonalakban egyetértünk.

A mai Népszabadságból:

"A nők politikai szerepvállalásáról, arról, hogy van-e "hozadéka" annak, hogy a nők képviseljék választóikat a parlamentben, megoszlanak a vélemények. Szalai Erzsébet szociológus például azt látja: a rendszerváltás óta szétesett  a magyar társadalom, s a még meglévő összetartó erőt a nők biztosítják. A férfiak képtelenek erre a szerepre, mert vagy túl gyors karriert csináltak, amire a figyelmüket koncentrálják, vagy pedig éppen hogy lecsúsztak, és emiatt vesztették el ezt a képességüket. ... a klasszikus értelemben vett női mentalitás számára elfogadhatatlan az a fajta érdekérvényesítő metódus, ami a politikában tapasztalható."

Ehhez mit szólsz, hogy épp a nők képviselik a közösséget összetartó erőt?

A szabadság-egyenlőség-testvériség hármas jelszavával kapcsolatban én is "hívd a papát" - remélem, jól emlékszem a nickjére - hozzászólásával értek egyet, mely szerint az egyenlőség a hangsúlyos a baloldali gondolkodásban, és ez sajnálatosan sokszor - de törvényszerűen - összeütközik a szabadság eszméjével. Egyszerre e kettőt nemigen lehet megvalósítani, hol egyik, hol másik kerekedik felül. Ahol a szabadság az úr, ott a természetes versengés pillanatokon belül elnyomja az egyenlőséget, testvériséget, ahol pedig az egyenlőség, pláne testvériség kerekedik felül, ott a közösség erőteljesen korlátozza az egyént.

Így a baloldaliság és a liberalizmus akár adott történelmi szituációban harcban is állhat egymással, illetve akár egy ember gondolkodásában - lásd TGM hajtűkanyarjait.