Sziasztok!

 

Nem vagyok teljesen ontopic, de mivel én nem nyithatok új nickkel, a régivel meg nem szeretném feszegetni ezt a témát, itt próbálkozom nálatok. Nem múltam még harminc, 28 vagyok. Én akarnék gyereket, a párom (még) nem.

 

Azt hiszem tanácsot szeretnék kérni...

Huszonpár-éves fejjel azt mondtam, soha nem kell nekem gyerek, a magam életét akarom élni, utazni, élvezni a szabadságot (akár egy társ mellett is), gyerek nélkül. Most valami megfordult :(

Persze annak is a hatása, hogy a közelemben igen sok hasonló korú barátnő/kollega/stb. babázik már. Nálam nem is arról szól a dolog hogy más babája láttán előjönne a "jajjdeédes, de tündibündi"-dolog, hanem inkább egy sajátot szeretnék érezni, gondozni.

 

Mondhatni nem jönne jókor, új lakásba költözés, épp hogy berendezkedés határán, de hát ez mindig így lesz, mindig lesz valami ami anyagilag fontosabbnak tűnik...

Párom sejti-érzi, de mégsem merek beszélni vele erről a témáról, tudom a véleményét.

 

Mit csináljon ilyenkor az ember lánya?

Legyen türelmes, mert majd eljön ennek is az ideje is?

Nem tudom...

 

Kösz előre is.

L.