Egyértelmű, hogy a hangszer korának előrehaladtával, egyre simább, kifinomultabb, (ha kell) lágyabb lesz a hangja. Természetesen egy 100 évet megért hangszeren nem meglepő javítás nyomait találni, (pálda rá a saját brácsám is), de ez szakszerűen téve nem a hangszer rovására megy. Amikor az ember fia összerak egy dolgot, amiből azt szeretné, ha idővel hangszer lenne, sokat kell rajta játszani. A fának, ami előtte alaposan, nagyon lassan és szakszerűen van kiszárítva, innentől meg kell szoknia, hogy hangszer lett. Át kell vennie a húrok rezgését, ami egészen a fa rostjaiba hatol, és módosítja azokat. Ezt nagyjából ahhoz hasonlítanám, mint mikor finoman rázunk egy befőttes üvegben lévő homokot, és az lassan-lassan összeáll. Na ez egy kicsit gyorsabb folyamat, mint egy hangszernél.
Az a tény, hogy a régi hangszerek ragsztása néha elenged is ennek a folyamatnak az eredménye. Egyébként egy jó hangszernél nem csak ragasztás, hanem az illesztés is tart!
Javítottam már olyan hangszert, aminek én sem adtam volna a hangjáért egy garast sem, aztán én is meglepődtem. Na igen, de az fából volt.
Jó hétvégét!