Kedves Bokmark!

   Valaki rosszul mondott Neked valamit, úgyhogy szólj rá, ha legközelebb találkoztok!

  A Nepál, illetve a Himalája területén szétszóródott, de Nepálban koncentráltan élő magarokkal éppen hogy az a helyzet, hogy ők a "népek átjárójának" nevezett Kaukázus nyugati peremén történt "átjövetel" után arra indultak, és oda jutottak. Jellemző rájuk elsősorban érzékelhetően, hogy nevükben "tüntetően" szerepeltetik a "Magar" jelöletet, családnevükként. Néprajzilag: A házak díszítése, erősen motívrokon, mondakörükben pl.: a csodaszarvas elem (:még területileg távol élő populációkban is a helyük elemeiből felépítve)is megtalálható, és legfőképpen a temetkezési szokásaik, - megmaradtak. El lehet képzelni, mit jelenthet tudatilag, ha a kopár, kővel teli Himalájában, a buddhista "tengerben" ezek az emberek a mai napig  t e m e t n e k. Nem beszélve az ún. "lélekszék"-ekről. Ez azt jelenti, hogy nem a temetőbe járnak ki a halottakról emlékezni, hanem ezek a pici emlékművek a megemlékezés helyei. Ez természetes folyománya annak, hogyha hosszú-hosszú ideig vándoroltak, nem lehetett visszamenni az elhúnyt eltemetési helyére - emlékezni rá. A könyvben, melyet erről olvastam - nem nyelvészeti könyv volt -csak két szó emelkedett ki - véletlenül. Egyik a BAK. Ők a kecskebakot hívják így. A másik a GOMBA, egyféle gyógyító gombát neveznek így. Ennyit a nepáli/himalájai  magarokról információképpen

  kisharsány