Valamivel vissza kell billenteni a feje tetejére állt értékrendet és sokszor nem a szép szó visz a célba, hanem a kényszer.

Abban egyetértünk, hogy a "szép szó" önmagában kevés. Egyrészt azért, mert gyakran a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szépnek, másrészt azért, mert nem követik tettek, méghozzá válságmegoldó tettek, vagyis nem kínál alternatívát, mint említettem az előbb.

De azt nem írom alá, hogy a kényszer vinne célba.

Nem a fizikai, ne érts félre, hanem az olyan törvények, amelyek - tetszik vagy sem - arra ösztönöznek, hogy felismerd mik az elemi érdekeid.

Mint például?