Én már jót röhögök előre az iszlám kapcsán azon, amikor a sok felvilágosult, öntudatos, tanult, jogaival tisztában lévő európai nőnek egyre többször ráncigálják meg a haját, kurvázzák és köpködik le, ahogy az Németországban és más iszlámosodó országban egyre gyakrabban történik. A mi fogyásunkat egyelőre még pótoljuk a határon túli magyarok köréből, de már nem sokáig. Ide is egyre nagyobb számban fognak érkezni a nagy Szaladin, I. Bajazid, I. Mohamed, Szulejmán meg mások kései utódai. Hölgyeim! Kezdjétek keresgélni a fejkendőt!

Demény Pál, magyar származású amerikai demográfus zárja ezzel az akadémiai székfoglaló beszédét (In: Demográfia, 2004. XLVII. évf. 1-2.): "Ugyanakkor azonban a népesség etnikai összetételében és ápolt kulturális hagyományaiban is, elkerülhetetlenül kicserélődik. Ha Európa más jövőt szeretne leszármazottai számára, a cselekvés órája nem sokáig halogatható."

Az ide beírogatók közül nem egynél határozottan érzem, hogy egyáltalán nem érdekli az, hogy mi lesz velünk, mi lesz Európával, a civilizációnkkal, a nyelvünkkel, stb. Ezt a mérhetetlen közönyt a társadalom igen nagy része osztja. Nem sok foganatja van annak a győzködésnek, amire én vállalkoztam úgyhogy valóban csak egyet tehetünk. Azok, akiket mégsem hagynak hidegen fentiek, megszervezik önmagukat a túlélésre és hagyják megrohadni a többit. Nincs más út. A mentőcsónakot el keztük építeni.

Demény Pál azon demográfusok közé tartozott, akik a születésszámok csökkenését üdvözölték, vagy lagalábbis nem tartották aggasztónak. Nézete azért változott meg, mert a csökkenés nem állt meg azon a ponton, ami még a népesség fennmaradását biztosítja, hanem tovább zuhant, soha nem látott mélységekbe. Na, ja! A pustulásnak nem az a természete, hogy amíg van rombolni való, abbamaradjon.