Például arról, hogy abból a szexuális ismeretterjesztésből, amellyel sajnos, szinte általánosan nő és férfi egymás iránti - s a jövő, a születendő gyermek iránti - felelőtlenségét adagolták, mérhetetlenül több kár származott, mint haszon.

 

Miféle felelőtlenséget? Egy olyan kortársamról sem tudok, akinek a megfelelő életkorban megfelelő szintű és minőségű felvilágosító órákat tartottak volna. Mindenki innen-onnan, barátnőktől, jobb esetben anyukától szerezte be az információit. Nálunk össz-vissz egy ilyen órát engedélyeztek a gimnáziumban; megtanultunk óvszert húzni, hűdejó. A többi órát viszont nem engedélyezték, pedig milyen jó lett volna, ha mondjuk egy nőgyógyász megismertet minket az egyes fogamzásgátló módszerek hatékonyságával, lehetséges mellékhatásaival, és igen, a felelőtlen nemi élet következményeivel. De neeem, mindezt nem lehetett nekünk elmondani, nehogy sérüljön az ártatlan gyermeklelkünk.

Ez a gondolkodásmód az, ami a felelőtlenséget erősíti, nem maga a felvilágosítás.

 

Hogy arról, hogy a nő is ember, a férfi is ember. El sem képzelhető tehát olyan kapcsolatuk egymással, amely pusztán biológiai, s nem elsősorban emberi kapcsolat.

 

Ilyesmit meg végképp nem ültetett el a fejekbe a nemlétező felvilágosítás.

 

Óriási tévedés, hogy ha nem világosítják fel a tiniket, akkor majd nem szexelnek. De igen, szexelnek, csak közben elhiszik, hogy a fiú "majd vigyáz", a barátnőjüknek felírt tablettát szedik, isten tudja, miféle káros következményeknek kitéve ezzel magukat, ésatöbbi.

 

Azért nem hiszek holmi statisztikáknak, mert elég nagyszámú mintavételezéssel megállapítottam, hogy ma Magyarországon nincs értékelhető színvonalú felvilágosítás, s mint ilyet, nem is lehet eredményesség szempontjából vizsgálni.