Sziasztok!

Hát valóban varázslatos koncert volt, nekem is az első, hiszen a legutóbbi Solaris-koncerten még csak 8 éves voltam, és még inkább a Guns N' Roses zenéjét szerettem. :) Sajnos most olyan tőlem megszokható terjedelmes leírást nem tudok készíteni, mivel igyekeztem nem értelemmel, inkább átéléssel végigülni a koncertet, másrészt olyan sok szabadidőm sincs...

Ami a hangzást illeti, egy kicsit tartottam attól, hogy túl nagy a terem, és nem rockkoncertekre tervezték, így össze fognak folyni például a gyorsabb gitárfutamok hangjai, de végülis fordított tapasztalataim voltak, mint tavaly a Värttinä-koncerten, aminek szintén a Művészetek Palotája volt a helyszíne. Akkor - miután olyan jókat lehetett hallani a MűPa hangversenytermének hangzásáról - igen magasak voltak az elvárásaim, és egy kicsit csalódtam, most viszont jobb volt összességében a hangzás, mint amire számítottam a korábbi tapasztalat alapján. Gyönyörű tisztán szóltak a basszusok, és ez sokat számít: egyrészt a Solarisnak óriási basszusdallamai vannak, másrészt a basszusgitár egyik kedvenc hangszerem. Nem volt semmi élmény hármat is hallani egyszerre játszani. :) A dobok is remekül szóltak, a Los Angeles-i koncertfelvételre emlékeztettek, és az az egyik etalon számomra keverés tekintetében. A keményebb gitárhangzásokkal sem tudtam betelni.

Egy kis szemezgetés az élményekből:

Végül remekül sikerült eltalálni a koncepciót abban, hogy milyen sorrendben következzenek egymás után a számok, jó következetes volt végig.
- Bár lehetett rá számítani, mégis kellemes meglepetés volt A viking visszatér hangjait hallani felcsendülni a koncert elején - tudniillik az az egyik legnagyobb kedvencem. Így örültem annak is, hogy a második ráadásnak is erre esett az együttes választása.
- Feltétlenül említést érdemel az Éden elején az igencsak hangulatos bevezető, a fények is jól illettek hozzá.
- Érdekes volt hallani a LA2026 "radio edit" változatát (már ha ezt a kifejezést lehet használni egy tíz percet meghaladó hosszúságú zenére :)). Csodálatosan indult a csilingelő hangokkal, és hatalmas erővel szóltak a közbeszúrások. Aztán szokatlanul hamar következett a zongorás rész, ami így valódi zongorával remekül hangzott, és bár itt is arányaiban meglehetősen nagy súlyt kapott, nem éreztem annyira kilógónak hangulatilag, mint a fekete lemezen. A továbbiakban meg szinte végig a főtéma szólt, a melléktémák többsége ki lett vágva, de abszolút megállta a helyét rövidített változatként. Ellenben a torzított gitárhang itt talán lehetett volna "tisztább", ahogy az albumon. Ettől még persze nagyon élveztem ezt is. :)
- Eddig nemigen kedveltem a Legyőzhetetlent, bár a Los Angeles-i koncertfelvétel már sejtetni engedte, hogy elemi erővel tud megszólalni élőben, és itt erről meg is bizonyosodhattam: számomra az egyik csúcspontja volt az estének.
- A Mickey Mouse-ban tartottam leginkább a visszhang zavaró hatásától, de végülis nem volt olyan vészes, jó pontosan játszották ezt is.
- A Czigi-megemlékezés igen megható volt, a Personal Gravity megrendítő erejű, főleg ezzel a képsorral...
- A szünet után a Nostradamus összességében talán kicsit kisebb hatással volt rám, mint a többi zene, lehet, hogy azért, mert az az albumon is nagyszerűen van keverve. Persze itt is remekül szólt, a kórusra se lehetett semmi panasz, pedig az albumhoz hasonló hangzást nyilván nem volt könnyű összehozni, és például A párviadal hatalmas élmény volt, jó volt nézni Robi játékát. :) Viszont az egy kisebb rejtély számomra, miért lett megcserélve a címadó három szám második és harmadik tétele. És végül kimaradt A főnix szárnyaitól a Wargames-ig tartó rész az albumról, illetve emlékeim szerint a Próféciák könyve 1 második fele.
- A M'Ars Poetica hasonlóan elsöprő lendületű volt, mint a Legyőzhetetlen, de ezt már korábban is imádtam. ;)
- Végre láthattam, milyen amikor élőben vezényli Attila az E-Moll Concertót, most már plusz élményt tud adni a zene hallgatásakor. :)
- A "Solaris 2006"-ban egy kicsit sajnáltam, hogy a dobfelszerelések közül jószerével csak Gömör Lászlóét lehetett hallani, pedig volt a hangszerelésben ötlet, például van két rész is a zenében (a Marsbéli krónikákon 2:30-nál és 2:55-nél), ahol egymás után három átvezető dobolás is van, és ezeket a koncerten felosztották a dobosok között.

Taps ügyében én Cirrocumulus véleményével értek egyet, engem is jobban el tud ragadni, ha csak zene van. Ez alól részben kivétel volt a - fantasztikus - dobszóló. :)

A Nostradamus alatt a kivetítés engem nem tudott megtéveszteni. Egyrészt a felvétel ismerős volt, másrészt pedig a szólógitár mintázata is más volt. ;) Amúgy tényleg zseniális volt a szinkron. És valóban, szinte tökéletesen pontosan játszották végig a koncertet a fiúk.

Ugye a Solarisra nem csak négyévente lehet szavazni? :)

EeToN

Ui.: Ja és ha lesz legközelebb koncert, igazán lehetne A sárga kör meg a Beyond... ;)