hát ez egy jó kérdés, ti. hogy mire való az iskola, ill. meddig mehet el a nevelésben.
azt gondolom, hogy az iskolának néhány olyan kérdést is hasznos lenne bevállalni, amivel a szülôk (prüdériából vagy szimpla nemtörôdömségbôl) várhatóan nem fognak foglalkozni. ilyen a felvilágosítás és fogamzásgátlás kérdése is.
lehet, hogy az ilyesmit soha sem lehet majd leszabályozni, mert mindig fog bizonyos érdekeket és értékrendeket sérteni, legfeljebb az lehet reális lehetôség, hogy sokféle szemléletû iskola lehessen, amelyek közül a szülô kiválaszthatja a maga világképének legmegfelelôbbet.
itt viszont még mindig nem ér véget a probléma, nem csak azért, mert pl. egy darwinizmust tagadó "biológiaórákat" tartó intézmény igen nagy valószínûséggel komplett baromságra okítja a gyereket, egyszersmint közröhej tárgyává és bizonyos tekintetben "versenyképtelenné" téve a majdan felnövô gyereket, hanem azért is, mert az általánosan megszerezhetô tudáshoz való hozzáférést alapvetô emberi jognak is vehetjük.
azt gondolom, hogy annak a szülônek, aki tudatosan, eleve megfosztja a saját gyerekét attól a lehetôségtôl, hogy lehetôleg sokféle, egymástól eltérô információforráshoz férjen, majd felnôtt korára önállóan választani és dönteni tudjon a neki tetszô -esetleg a szülôkével szöges ellentétben álló- világnézet ill. tudás között, annak minimum azon illene elgondolkodnia, hogy mivégre is akart gyereket: egyszerûen csak új életet akart-e adni, annak minden nyûgével és pozitívumával együtt, vagy csak önmagát akarta kvázi klónozni. nem nagyobb öntömjénezés, és önzés ez utóbbi? a butaságról nem is beszélve, amivel vissza is kanyarodhatunk a fogamzásgátlás kérdéséhez... mert a gyerek - aki önálló entitás, a kamaszkori állapotokról nem is beszélve-, tuti, hogy "segíteni fog" magán.