Kihívás  

             „…ez egy falanszter,

             Tanyája az új eszmék emberének...”

             Madách Imre – Az ember tragédiája

 

Szabvány betűkkel írt levél.

Betűnként egyforma mozdulat.

Nem húzok játékos hurkot a g betűnek,

Csak megérintek egy billentyűt.

Ugyanígy érintem a többit

És a betűkből lassan kihal a mozdulat:

A személyre szabott lendület, ív,

Beszédes távolság szavak között

Beprogramozott formás egyenruhába bújva kikopik

Egyszer belőlem is?

 

A fehér lapon ritkábban szánt a grafit.

A szemeket szívja valami vibráló,

Monoton gépzümmögés – egyre gyorsabban

Üvegesednek...

 

Csak legyen, aki elbírja

Az ecsetet s a vásznat,

Új eszmék idején! - Valakinek

Életben kell tartani

Az ember kézjeleit…