Ez a fajta profizmus rám is igen nagy hatást tett (értsd, aki esetleg nem volt ott és ezt nem láthatta): a Nostradamus 40 percen keresztül úgy ment le egybefüggően, hogy egy fikarcnyi csúszás nem látszott a zenészek évekkel korábban felvett mozdulatai és a koncerten hallható hangok között!!! Se akkor, amikor a zenészek kezeit láthattuk egészen közelről, se akkor, amikor az énekeseket mutatták a jóval régebbi felvételeken! Ráadásul ettől a hallatlan összhangtól függetlenül is nagy élmény is volt figyelni, hogy mit és hogyan játszanak a hangszereiken, kiválóan követhető volt a kivetítőn!

Már koncert közben is eszembe jutott, hogy vajon ez mindenkinek leesik ott, hogy nem az élő koncert képei vannak kivetítve? (Mondjuk, a totál képeknél ez egyértelmű volt, de a közelieknél egyáltalán nem!) Csak azért jutott ez eszembe, mert az viszont látható volt, hogy egy csomó kamera veszi a koncertet és más koncerteken ezek az élő képek vannak kivetítve is.

Mindenképpen NAGYSZERŰ ÖTLET volt ez a dolog a részükről, és nem semmi volt, hogy ezzel vállaltak annak rizikóját is, hogy esetleg a 40 perc alatt valami csúszás is kialakulhat. De nem alakult ki, és éppen ez benne a fantasztikus!!!