.

Obrusánszky Borbála:





A billog és keleti párhuzamai





A korai magyar királyság államigazgatásának egyik különleges tárgya volt a billog, vagy idézőpecsét, amelyet a XI-XIII. században működött királybírói intézmény használt. A billog eredete máig nem tisztázott, a témával foglalkozó kutatók eddig formai hasonlóságok miatt bizánci és nyugat-európai eredetet fogadtak el.


A magyar törvényekben szereplő királybírák idézőpecsétjéből a régészek eddig néhányat tártak fel. I. András idejéből két egyforma billog került elő. Szentesen előkerült Salamon király billoga, amely mára eltűnt, leírása viszont megtalálható a helyi múzeumban. Létezik egy Veszprémből származó, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló billog, továbbá a XII. századból Lázár bíróé, sőt még III. Béla korából is találtak egyet.[1] A fennmaradt példányok alapján megfigyelhetjük azt, hogy a billog fémből, bronzból, esetleg rézből készült, kör alakú volt, átmérője kb. 6 cm. Felső végén kis kampó volt található, amelyre zsinórt helyeztek, és azt az illetékes megbízottak nyakba akasztva hordták. A billogon általában ábrázolták a küldőt, így a királyi billogokon az adott király képmása szerepelt, míg az egyháziakon védőszentek. A Magyar Királyság törvényeiben szereplő billogot és az előkerült néhány példányt a magyar tudományos életben az 1930-as években Jakubovich Emil kapcsolta össze legelőször: ő állapította meg, hogy a billog szorosan kötődik a királybírói intézményhez, amely az Árpád-kor korai szakaszában működött.[2]


A billog és keleti párhuzamai


.