A végéről kezdem, mert abból látszik, ahogy csak saját sémáidban keringsz körbe-körbe, a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatva arra, hogy Pált és az ő egész teológiáját figyelembevedd, amikor cáfolni akarod. Azt írod: "Amikor felsorolod azokat a gonoszságokat, amiket Pál felsorolt a Galata levélben, azokat azért hagyom ki, mert azok egyáltalán nem a test cselekedetei, akárhogy is keni Pál ezeket a gonoszságokat a testre." - Ahelyett, hogy elismernéd, amit már negyedszer mondok el, hogy tudniillik Pál nem a fizikai-biológiai testből, hanem a testnek nevezett bűnös (gonosz) emberi természetből származtat bizonyos bűnöket: félretolod az ő szavát, és betoncsökönyösséggel csak azokat tartod szem előtt, amelyek a szenvedélybetegségekre meg a paráznaságra vonatkoznak. Én megmutattam, hogy a test kívánságai alatt a keresztények nem csupán ezeket értik, nem csupán ezeken "akadnak fenn" (amint te nagy hangon vádoltad őket), hanem bizony más bűnökön is, hiszen íme, Pál is említ testi bűnöket az általad mondottakon kívül. És mikor ezt bizonyítékkal együtt szemedre lobbantom, pirulás nélkül kitérsz a szükéges következtetés elől ("én, Takarító, tévedtem, amikor azt mondtam, hogy "a keresztények a kívánságok alatt mindig a szenvedélyeken akadnak fenn, pontosan szólva a drogon, az alkoholon, a paráznaságon és a cigarettán"") Nem, te azt az értelmezés nélküli puszta tényt is félretolod, miszerint Pál "fönnakadt" sok máson is, s nyomában a keresztények is, és e tény tudomásulvétele helyett faarccal azt mondod, hogy Pál itt is téved. De vedd már észre, hogy ha netán tévedne is, azzal még mindenképpen megcáfolna téged, mert hamissá tenné az imént idézett nagyhangú szemrehányásodat. Ha ezt az egyszerű követeztetést máég ezután is vonakodsz tudomásulvenni, az csak a te mindenáron győzni akaró betongondolkodásodat minősíti, nem Pált vagy engem.

"Nem abból az állításból indulok ki, hogy Pál téved. A tanításainak a Jézus tanmításaival való összevetésből indulok ki, az eredmény az, hogy Pál téved." - Amint láttuk és még látni fogjuk, te Pált sajátosan "engeded beszélni": olykor befogod a száját, hogy szavainak olyan értelmet adj, amely könnyebben cáfolható. Ez nem éppen az igényes vitázókra jellemző fogás.

"Valóban nem a származás vagy a törvényismeret teszi az embert szabaddá, ahogy a zsidók ott gondolták. De nem is találkozás, ahogy te gondolod. Azt mondja Jézus ugyanitt - úgy tűnik mégegyszer el kell olvasnod - "Ha megmaradtok az én beszédeimben, akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." - És ezt merészeled te elémlökni az arra való szószerinti hivatkozásom után, hogy "ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" ? Lám, már Jézus száját is befogod, hogy Pállal ellentétbe hajszolhasd. És még engem nógatsz újraolvasásra! Bizonyos értelemben becsületesnek mondanálak, ha megtagadnád e mondás jézusi hitelességét - de így? Nem vagy jó reklámja az ügynek, amit képviselsz.

"Az özőnvíz előtti emberek gonoszságáról onnan tudom, hogy nem testi, mert az Isten egyértelműen kijelentette, hogy SZÍVÜK gondalata gonosz." - Miért, tán ami a szívből jön, az nem jöhet a romlott emberi természetből is egyben? Tán kizárja a szív a "test" ezen értelmezését (amit mindmáig nem cáfoltál)? Ezt immár másodszor kérdezem tőled, s ha most sem válaszolsz, csak megerősíted eddigi véleményemet rólad.

"Tehár akiket az Isten valóban felszabadít azok nem a testüktől szabadulnak fel, hanem a téves nézeteiktől, hazugságoktól, korlátozásoktól. Hiszen testük ugyanúgy marad továbbra is." - Megint csak a szokásos verkliszöveg: szerinted tehát Pál mindenképpen a fizikai testtől való megszabadulást hirdette. Miért mondta tehát: "Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is" ? És ismét: "a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által." Tán még azt is a szemére vetnéd itt Pálnak, hogy őszerinte Izsák a Szentlélektől fogantatott, hiszen szembeállítja a testi születést az ígéret szerintivel. - Próbáld meg ezt az érvemet felfogni, mielőtt kinyesed (vagy nem), és látszólag ellene, valójában pedig a megkerülésével elmondod ugyanezt a százszor megcáfolt darabos dilemmádat: a test nem szív, a gondolatok nem test.

De még jobban megcáfol téged a Filippi levélben Pál (kivonatosan idézve): "Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem nyolcadnapon [...] Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. [...] És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által." Pál a törvénybeli, cselekedeti igazságban való bizakodást is a testben való bizakodáshoz sorolja. Mit gondolsz, ezt mind a fizikai testre vonatkoztatta? És előre szólnom kell (értetlenségednek a legelején dokumentált példája okán): nem elég, ha itt is eldarálod, hogy "Pál téved," mert ha tévedne is, még mindig megcáfolna téged ezzel a darabos szembeállításoddal együtt. Ha maradt még benned némi igénye a vitaszálak követésének, most haladéktalanul elismered, hogy Pál a "test" szót nem kizárólag a fizikai testre érti, hanem gyakorta a "gonosz, bűnös, gyarló, vagy romlott emberi természet" értelmében is.

"Senki tehát nem adósa a testének." - De bizony, ha ezen a szón, mint Pál is (Rm 8), a romlott (vagy akár csak romlandó) emberi mivoltunkat értjük. Őt nem tudod leszerelni olyan banalitásokkal, mint hogy "Hiszen testük ugyanúgy marad továbbra is." Ő szépen kifejtette, mit ért testen: "De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus tibennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért." Tehát azzal együtt, hogy a földön élő keresztényeknek nem tulajdonított asztráltestet vagy hasonló fantomlétet, fenntartotta, hogy a testük halott. Nyilván nem azt állította, hogy hiányzik belőlük a fizikai-biológiai élet, hanem azt, hogy ótermészetük képtelen a jóra. Aki pedig úgy cselekszik, mintha adósa volna a testének, az más szóval a rosszat teszi, amire ótermészete hajtja.

"Jézus akkor sem használta annál a beszédnél, még összahasonlításképp sem a test szót. A szív teljessége marad továbbra is a szív teljessége." - Megismétlem, hátha most eljut a tudatodba: Jézus az "agy" és a "lélek" szót sem használta, s érvelésed szerint ezzel azt is kimondta, hogy a felsorolt bűnöknek nincs közük sem az agyhoz, sem a lélekhez - csak a szívhez, punktum. Nem nehéz ellened vitázni, mert magadat cáfolod meg igénytelen verbális szembeállításaiddal - ahelyett, hogy legalább egy kicsit engednél nekem, és elismernéd: a test jelenthet többet is Pálnál, mint pár kiló húst és csontot.

"Pál nem a gonosz természettel foglalkozik, hanem a bűnös természettel, a gonosz ugyanis másvalakire vonatkozó cselekedet megjelölése, a bűnös pedig önmagára vonatkozó jellemzés megjelölése." - Ez a definíciód (vagy tételed) fabatkát sem ér: "Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás" - Hát lehet ennél jellemzőbb példát találni arra, hogy létezik gonoszság, amely az embert önmagában (és nem máshoz való viszonyában) jellemzi? És ismét, Júdás apostol azt mondja: "feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak őellene." Mégis van olyan bűnösség, amely valaki máshoz fűződő viszony okán viseli ezt a minősítést! Bár ez csak mellékszál, amelyen haladva még egyet akarsz ütni rajtam, még ebben sincs igazad.

"És akár testnek, akár természetnek akarjátok Pál szavait használni, mindenképp a testi kívánságok bűnösségére lyukad ki, onnan pedig a test tagjainak a megöldökléséhez." - Amint a fenti idézet mutatja, a fösvénységet (bálványimádásnak nevezve) is idesorolja, a folytatásban pedig azt is sürgeti e megöldöklés kapcsán: "vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet". Nem sok sót fogsz megenni a vitában, ha továbbra is ilyen leszűkítőleg értelmezed Pál szavait. Megmondtam előre: előbb meg kell értened az ő szóhasználatát, mielőtt verbális eltérésekre mutogatva (mint az iménti test-szív ""ellentét"") megpróbálnád őt Jézussal ellenkezésbe hozni.

"Most kimagyarázhatja a keresztény, hogy Pál a test alatt az emberi természetet érti, a kívánságok alatt elvont jellemhibákat, a sanyargatás alatt elméleti meghalást a Krisztus Jézus váltághalálában, de saját magát csapja be." - Végre te is belebocsátkozol abba a feltételezésbe, hogy rideg szószerintiséged akár elégtelen is lehet a vitában. Kár, hogy így is csak egy-egy fogalmat akarsz megfeleltetni Pál szavainak, holott ő maga adja meg a kulcsot a test megöldökléséhez az idézett helyen, a kolossei levélben: "vessétek el magatoktól ti is mindazokat," tehát az erkölcsi megszentelődést. Bizonyára ezt nem fogod Jézustól idegen aszkézisnek minősíteni.

"Miért nem lehet úgy olvasni Pált, hogy azt érted benne amit mondd?" - Lám, máris kiugranál ebből az elképzelt szemléletváltásodból, jelezvén, hogy igencsak félszegen mozogsz a tiédhez nem illeszkedő gondolati vagy teológiai rendszerekben. Ez akár még bizakodással is eltölthetne engem (hiszen ha máskor is megpróbálod felölteni azt a csudaköntöst, amely által megértheted a hozzám hasonló, Pált is sokra becsülő keresztények gondolkodását, bizonyára nem leszel mindig ilyen mereven elutasító iránta), de az eddigiek alapján inkább úgy vélem, ismét csak kurtán-furcsán letudtad álláspontomat, ahelyett, hogy érdemi párbeszédbe bocsátkoztál volna velem. Íme, nem keresed ki Pál írásainak a testre vonatkozó főbb szakaszait (akár úgy sem, hogy utalsz a honlapodon szereplő valamiféle gyűjteményre), és nem próbálod meg azokat is megváltozott szemlélettel nézegetni, hátha mégis van valami ésszerűség, netán Jézus-hűség azoknak az álláspontjában, akik Pált igazi apostolnak tartják. Nem: te riadtan visszamenekülsz a magad verbális Jézus-Pál-ellenkeztető erődjébe, melynek fedezékéből naponta kétszer elismételheted: "Jézus nem testről, hanem szívről beszélt" stb. De ez az alapállás intellektuálisan és dialektikailag tisztességtelen. A tisztességes, tartalmas vita érdekében hagynod kellene, hogy ellenfeleid olyan módon értelmezzék Pált, ahogy Pál egész tanításából indokoltnak látják - te viszont még itt is befogod a szájukat, azaz beletömsz három szót, és azt hiszed, megcáfoltál minket! Piha!

"Romlott fa önmagától nem lesz jó fa? Hát miért hirdette Jézus a megtérést, ha ezt így elutasítod?" - Úgy látom, neked újdonság Jézusnak az a szava, hogy "senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt". Aki megtér, az sem attól tér meg, hogy annyira akarja, hanem mert a megtérés meg van neki adva. Ezt mondja ugyanis: "Akinek van füle a hallásra, hallja. - A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg."

"Nem azt mondta, [...] Nem kell semmit sem csinálnotok, [...] Hanem azt mondta térjetek meg (magatoktól) [...]" - És azt is: " aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." Ezzel máris kifejezte, hogy az ember önnön akaratából le kell, hogy mondjon saját életéről. Jelentsen ez a lemondás bármit, mindenképpen a saját akaratot kell alárendelni, sőt semmivé tenni Jézus és az ő evangéliumának elfogadásával. Persze az csak a páli teológia általad kiötlött gyűlölködő kiforgatása, hogy "nem kell semmit csinálnotok, csak higgyetek az engesztelő áldozatomban." Pál éppenséggel azt mondta: nem Mózes törvényének megtartása által üdvözültök, hanem az engesztelő áldozatban való hit által. Ha azonban te ezzel Jézusnak azt a szavát állítod szembe, hogy "térjetek meg, és teremjetek gyümölcsöket," akkor Pállal teljesen egybehangzó dolgot idézel, mert ő is sürgette a gyümölcstermést. Az más kérdés, hogy nem a megigazulás feltételeként, hanem szükségképpeni velejárójaként, igazoló jeleként, stb. De te ezt szóba sem hoztad, hanem a páli teológia egy újabb gyűlölködó megcsonkítása által fabrikáltál egy olyan-amilyen ellentétet, hogy így Pált tévedésben marasztalhasd el. Ez ismét nem mutat téged valami alapos vitázónak.

Sokat pöföghetnék még egyéb dolgaidon: vitai felületességeden, kinyeséssel "megoldott" nehézségeiden, a konkrétan kimutatott baklövéseid előli görcsös elbujdoklásodon; de úgy vélem, elég egyszer-kétszer kimutatnom, milyen alapos ez a te Jézus-Pál-ellenkeztetésed, mert aki ért magyarul, annak ennyi is elég. Ha ugyanebben a kerékvágásban "érvelsz" tovább, bizony nem fogom erőltetni a dolgot: belátom, hogy vannak vitahelyzetek, ahol a köröm szakadtáig való bizonykodás nem lendít semmit a dolgon, s immár szét kell tárnom a kezemet. És itt nem is arról beszélek, hogy nem tudlak meggyőzni (mert ilyesmit beláttam már igényes ellenféllel szemben is), hanem hogy minden megrágott vitaszálon úgy teszel, mintha semmi hibádat ki ne mutattam volna, mintha nem kellene egyik-másik hangzatos érvedet legalábbis finomítanod. Bizony már most is úgy érzem, a falnak beszélek - s ez nem azt jelenti, amire te ráhúzod (a levegőbe beszélni), hanem azt: hiába pocsékolom rád az időmet.