Sziasztok. Olvaslak Benneteket es egyre kevesbe ertem, miert valt ki ez a tema ekkora indulatokat. Szerintem hatarozottan szerencse, hogy 1. nem az osszes szulokepes koru no tolti aktiv eveinek jo reszet szulessel 2. Azert vannak, akik igen.
Csak remelem, hogy mindenki a szemelyisegenek megfelelo csoportba esik….
A kerdes azert erdekel engem is, mivel husszu evtizedek szingli, majd paros eletmodja utan most nalam jon a gyerekes idoszak. Radasul ez nem Mo-on, hanem Angliaban tortenik, ahol ennek a topictemanak megitelese nagyon mas, valahogy ezt a fajta vitat itt nehezebben tudnam elkepzelni. A hozzaallas kb ez: ha gyereket akarsz, hat vallald, de ne sirj. Ha meg nem akarsz, akkor ne tedd, senki ne mondja, hogy azt kell csinalnod. A hab a tortan, hogy azert 30 elott civilizaltabb retegek nem gondolkodnak ezen a kerdesen komolyan. Ettol maga a topiccim is kisse mas szinben tunik fel. Sajnalom, hogy topicanya (andi88, azert olvasol?) eltunt a topicbol, mert pl az engem is erdekelne, hogy ki hogyan eli meg a tarsadalom ilyen olyan iranyu elvarasait a kerdessel kapcsolatban, hogyan teszi magat tul, ha ugy erzi, nem a sodrasiranyban folyik az elete, hanem a sajat utjan?
En, kronikus szinglikent, majd elegge individualistakent teljesen meg tudom erteni, hogy az embernek meg kell vedeni otthon egy olyan allaspontot a csaladdal es a “tarsadalommal” szemben, hogy (most meg/vagy egyaltalan) nem a gyerek az elete celja. Sot, volt olyan erzesem is, hogy aki Mo-on elerte az “anyastatuszt”, annak nagyobb bolcsesseget tulajdonitanak, mint holmi “boho” lanykanak, lehet az utobbi akar 10 evvel idosebb es az elet mas teruletein sokkal tapasztaltabb, mint az elozo. Ez azert tenyleg nem tul jo.
No, de visszaterve a topicindito kerdeshez es felrenezve az indulatoktol. En szemely szerint nem banom, hogy 35 evesen jutottam el oda, hogy gyereket szeretnek. Nincsenek onertekelesi problemaim, az elet mas teruletein is elegge otthon vagyok ahhoz, hogy a pelenkak ne temessenek majd maguk ala. Ami meg szerintem a legfontosabb: akkor sem ereznem ertelmetlennek az eletet, ha nem lenne gyerekem: megtalaltam az eletem parjat, ami szerintem az egyik legnagyobb dolog, masreszt megtalaltam azt a munkat, amit szeretek csinalni es ahova szivesen fogok visszaterni. Ezert remelem, majd egy szabad embert nevelek a gyerekembol, akin nem csungnek a szulei majd 20 ev mulva, mint valami potszeren. 24-27 evesen erre biztos nem lettem vona kepes, bar persze engem is akkoriban mindenki a csalad-gyerekkerdessel bombazott altalaban. DE biztataskent azoknak, akiket eppen most nyaggat a kornyezete: 30 utan valamivel abba fogjak hagyni, mar nem erdekes a tema, meg kulonben is beleesel a remenytelen kategoriaba. Innentol megint teljes a szabadsag.
Bocs a hosszu bemutatkozasert, ha megzavartam az egymas marcangolasat, akkor ugorjatok csak at.
