Szia Takarító!

 

Olvasd el alaposabban Nemo rövid megjegyzését, mert Ő nem olyan összefüggésben írt a "test"-ről, amit Te itt lényegében jogosan kifogásolsz, imígyen:

"A test nem hajlamos a vétkezésre, ugyanis nincs a bűn hatalmában. A test ugyanis annak engedelmeskedik, amire odaszánjuk..."

 

Nemo azonban arról írt, hogy Pál a "test" szó alatt általában a "testi természetet" értette. Azaz a gondolkodó, lelki akarat által döntő- és cselekvőképes emberről beszélt. Maga a "test" kifejezés önmagában is tartalmazza a "vért", ami a lélek szinonimája, emiatt nem egy lélek, akarat nélküli, de valamiképpen mágis cselekvő húsdarabról beszél Pál, hanem olyan testről, amely rendelkezik lélekkel, önálló akarattal. A görög eredetiben a Róma 8-ban Pál végig két kifejezést használ a "test" szóra (szimpla "test" és "hústest"), de ezeket egymás szinonimáiként, akár egy versszakon belül is azonos valóság megnevezésére (pl. a 13.versszakban).

 

Magyarán Pált úgy említi Nemo, mint aki a "test"-ről úgy beszél, mint egy döntőképes, lélekkel rendelkező, azaz "testi természetű" emberről, s nem egy valóban cselekvőképtelen, akarat nélküli szimpla húsdarabról. Így a valóban a Pál által említett "test annak engedelmeskedik, akire odaszánja" az ember a - lelki szintű - akaratának a döntése által.

Pál szerint (is) ilyenkor már csak az a kérdés, hogy az ember Istentől kapott "szelleme" uralja-e az ember lelkét, a döntéshozatali folyamatát, az ott megfogalmazásra kerülő akaratot, cselekvési szándékot - vagy fordítva (pl. 1.Kor.2,10-14.)?

 

 

Üdvözlettel:

 

vm