Ezt előre tudtuk hogy elbukjuk.
Az alapszakaszban Pakson lenyomtuk a Szolnokot, de valami extra jó játékkal sikerült győzni úgy 2 ponttal, hogy az ellenfél 5 perccel a vége előtt még 14 ponttal vezetett.

Az első meccs egész szoros volt, 6-tal kaptunk ki idegenben és egy dolog mindenképp bizalomra adott okot.
Morgen visszatért és tolt 22/18-at.
Akkor úgy gondoltam ha sikerül itthon nyerni talán lehet esélyünk, de nem jött össze mert ezt az Olaj már komolyan vette. Soha az életben nem volt ennyi szolnoki Pakson, az ASE vezetősége a teljes keleti oldalt (ahol jelenleg az AB tartózkodik) a rendelkezésükre bocsájtotta, minket meg átzavart a túloldalra. A szolnokiak meg is töltötték, 600 ember legalább ott volt és ennek több mint a háromnegyede aktívan tombolt 3 órán keresztül. Viszont ekkor összeálltunk - az UAB megalakulása előtt talán utoljára - és mi is nagyot alkottunk. P. A. talán még emlékszik hogy akrilfestékkel gyártottuk a meccs előtt a zászlókat :))))
A csapatunk viszont kudarcot vallott. Mentünk utánnuk egy ideig, de nagyon hamar fel lett adva, Mokoson kívül senki nem nyújtott elfogadható eredményt. 17-es zakó hazai pályán még a későbbi bajnok ellen is szégyen.
A harmadik meccset előre lehetett boritékolni, így is lett.