Láttam már sokféle koracél tartályt, kicsit is és nagyot is.

Meggyőző tud lenni, ha a gazda a két hónapja a törkölyön tartott friss vörösbort (kékfrankos) kínálja egyenesen a tartályból, és az kitűnő óbor jegyeket mutat.. tanninok és csersavak az égben, almasav szinte sehol... aztán beszélgettünk a dologról, hogy mi hogyan meg miként. A tartály hondoskodik a hermetikus zárásról, ha megáll a forrás, akkor nincs esélye az ecetsavbaktériumnak, mert nincs szabad oxigén a rendszerben. Gyakorlatilag az erjesztési tecnológia megegyezik az igen régi lesározásos módszerrel, csak épp sokkal, de sokkal tisztább...

Aztán ez a bor kerül a tölgyfahordókba negyede barikba a többi normálba, és 3 évre ászkolódik (összesen négy hordóval van neki minden évben). Nem eladásra termel, csak a családnak a nyugdíjas nagypapa, és gyakorlatilag a család finanszírozza a technológiát, támogatja munkávala a szőlőtermelést, a nagyapó meg a minőségre felügyel. Fél hektáron termelnek, gyakorlatilag a termés felét kidobják, szüretkor szinte kézzel válogatják ki az egész termést, kézzel bogyóznak..... Nekem mázlim volt, az egyik barátom a "család" tagja, így befogadtak szüretre és kóstolhattam a borokból, de kereken megmondták, hogy bort max 1 palackot kaphatok ajándékba, felejtsem el, hogy vásárolnék, mert nincs az a pénz... de szívesen látnak ha arra járok.

Nekem sajnos nincs ilyen összetartó és nagy családom, hogy egy ilyen mini, de maximalista pincészetet létrehozzak... a bor felejthetetlen, a cél egyelőre elérhetetlen....

Na ennyi kikívánkozott a koracél tartállyal kapcsolatban. Bocs.