Kié lenne az Orbán nélküli jobboldali kormány?


Gavra Gábor 2006. április 19. 11:08


Egy Orbán nélkül felálló jobboldali kormány egy percig nem lenne biztonságban a Fidesz és szatelitjei felől érkező puccskísérletektől. Az Orbán vezette Fidesz ahhoz már nem volt elég erős, hogy csont nélkül kormányra kerüljön 2006-ban. De ahhoz, hogy egy Orbán nélkül felálló jobboldali kormány blokkolásával évekre káoszt okozzon a magyar államigazgatásban, még igen.


Bár az utolsó hetébe lépő választási kampányban nemigen jut idő és energia a Dávid Ibolya szerint versengő, Orbán Viktor szerint viszont háborút vívó felek egy-egy, április 23-án túl mutató tervének megvitatására, érdemes lehet röviden átgondolni az Orbán Viktor múlt szerdai „visszalépése” nyomán kialakult helyzetet és egy esetleges Orbán vezetése nélkül felálló jobboldali „szakértői” kormány túlélési esélyeit.



*



A múlt héten, a Fidesz és csatlósai két napig tartó szünet nélküli nyomulását követően Dávid Ibolya 8 pontos levelet intézett Orbán Viktorhoz, amelyben összefoglalta pártja feltételeit egy esetleges választási együttműködést előkészítő „több lépcsős tárgyalás” megkezdéséhez.



A szerda reggel nyilvánosságra került levelet még aznap délelőtt követte Orbán válasza – a korábban már a Fidesz bulvárfelelőseként is bemutatkozott Rogán Antal kampányfőnökre ezúttal a postási feladatokkal járó kihívások vártak.



Orbán Viktor, aki azóta egyértelművé tette, hogy továbbra is szilárdan kézben tartja a Fidesz vezetését, április 12-én visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől. A Rogán Antal által gördülékenyen továbbított postai küldeményben – ahogy azt a Fideszből gyorsan ki is szivárogtatták – Bod Péter Ákos neve szerepelt a Fidesz és az MDF közös, „szakértői” kormányának vezető-jelöltjeként.



Orbán a Fidesz élére vonulna vissza, Mikola István kormányfő-helyettessége – ha jól követtük a Fidesz e téren folytatott, kissé zavaros kommunikációját – valószínűleg lekerült a napirendről. Rövidesen követte őt a süllyesztőbe Bod Péter Ákos is (ha pontosan követtük az eseményeket), aki egy pillanatig mintha tényleg elhitte volna magáról, hogy több, mint Orbán Viktor saját meneküléséhez használt dobbantója.



A múlt heti ámokfutás után most Orbán Viktornak kéne elgondolkodnia április 23-a utáni tervein. Főleg akkor, ha – a fideszes reményeket igazolva – a jobboldal a második fordulóban képes lenne fordítani és – a mostani állás szerint a számukra legjobb esetben is az MDF-fel együtt – hatalomra kerülni. Vajon Orbán feltette már magának a kérdést, hogy amikor a Fideszhez közel álló sajtó és a párt vezetői tíz napja más se tesznek, mint Dávid Ibolyát és az MDF-et tartják tűz alatt, adott esetben hogyan kormányoznák együtt az országot a kisebbik jobboldali párttal?



Azzal a párttal, amelynek elnöke a Magyar Nemzet szerint a „nemzeti oldal” árulója; a Heti Válasz eheti írása szerint effektíve kommunistákat visz be az Országgyűlésbe (ellentétben – gondoljuk – a Fidesszel), amelynek elnöke az elmúlt másfél hét alatt Fidesz-közeli sms-ek szerint volt már szcientológus, drogkereskedő fiával zsarolt pszeudo-Horthy, akit Gyurcsány Ferenc a madárinfluenza-oltóanyag szabadalmának Putyin orosz elnök felé történt értékesítéséből fizetett ki az első forduló után.



*



Arról nem beszélve, hogy milyen képviselők nyomultak be a következő Országgyűlésbe és a reménybeli jobboldali kormánytöbbségbe – nem egy állítólagos Dávid-Schmuck-paktumnak, hanem Orbán Viktor egyszemélyi döntésének köszönhetően.



Itt van mindjárt Mikola István, ideiglenes miniszterelnökhelyettes-jelölt és a nemzet örök orvosa, akire hátrébb sorolása ellenére nyilván rendkívül fontos dolgokat bízna Orbán Viktor egy jobboldali kormányban. Például hogy valósítsa meg a Fidesz egészségügyi programját – azt a programot, amelyet épp egy hete lőtt rommá Dávid Ibolya, a leendő koalíciós partner emlékezetes 8 pontos levelében.



Vagy vegyük a Magoszt és vezetőjét, Jakab Istvánt, mindazon „külföldi- és tőkeellenes” tendenciák megtestesítőjét, amelyek szintén a kisebbik jobboldali párt elnökének célkeresztjébe kerültek egy hete. Vajon mire jutnának egymással a mezőgazdaságból élők arisztokráciáját képviselő érdekvédők és a feltehetőleg e szférában is több egyéni felelősségnek teret nyitni szándékozó MDF?

És a fentiek a látszat ellenére még messze nem a leendő Fidesz-frakció legkínosabb figurái. Azokat ugyanis Orbán és pártja eddig nem sűrűn mutogatta a nyilvánosság előtt.



Mit tudunk az izraeli zászlóégetésbe torkollt Tilos előtti tüntetés szervezőjéről, Pesti Imréről azon túl, hogy a Fidesz fővárosi listájáról dobbantva már országgyűlési képviselő? Vagy miért maradt visszhang nélkül az ugyanonnan már az Országgyűlésbe jutott Kubatov Gábor Fideszen belüli felemelkedésének körülményeiről szóló kétrészes írásunk? És reagált-e valaki a múlt péntek óta arra, hogy Orbán Viktor döntésének eredményeképpen, Magosz-színekben egy hús-vér ex-MIÉP-es csusszant be az új törvényhozásba a Fidesz Győr-Moson-Sopron megyei listájáról?

Bár megszokásból továbbra is így nevezzük, ne tévedjünk: ami az Orbán Viktor - pártja országos választmánya által utólag jóváhagyott - döntése eredményeképpen – akár kormányon, akár ellenzékben – megalakul egy-két hónap múlva a parlamentben, az nem Fidesz-frakció lesz, hanem a néhai kisgazdapárt Torgyán-féle sokadvirágzását és a szebb napokat látott MIÉP-et idéző csoportok, valamint különböző, korporativista alapon egybeterelt pszeudoszervezetek elegye.

Ez a frakció és a mögötte álló párt adná egy esetleges jobboldali „szakértői” kormány hátországának nagyobbik részét. Ennek kizárólag hiteltelen ígéretekre épülő elképzeléseit kellene összefésülnie egy „szemüveges közgazdásznak”, Bod Péter Ákosnak vagy másnak az MDF költségvetés-szanálásra, piacosításra, egészségügyi privatizációra és hasonlókra épülő programjával. Miközben – ezt a Fideszben talán senki nem gondolja másként – a továbbra is mindenható pártvezérként ténykedő Orbán Viktor saját miniszterelnöki visszatérését készítené elő nagy erőkkel.



Vajon mi történne, ha az esetleg racionális gazdaságpolitikával próbálkozó jobboldali kormány két forinttal megrövidítené a Jakab István képviselte parasztarisztokráciát? A nagyobbik kormánypárt elnöke személyesen vezetné a traktorokat a nagyobb útkereszteződésekbe, vagy a Magoszra hagyná a forradalmi akció végrehajtását? Vagy mit szólna Pelczné Gáll Ildikó, ha megkurtítanák a családtámogatásokat? És Kontur Pál pszeudomunkás az univerzális jóléti rendszer esetleges – konzervatív ideológiai hátterű – reformjához?



Ne komolytalankodjunk: egy Orbán nélkül felálló jobboldali kormány egy percig nem lenne biztonságban a Fidesz és szatelitjei felől érkező puccskísérletektől. Az Orbán vezette Fidesz – ex-MIÉP-esével, polgári köröseivel az Országgyűlésben, Csintalan Sándorával a Hír TV-n, Bencsik Andrásával Demokrata élén – a létező magyar jobboldal. Amely ahhoz már nem volt elég erős, hogy csont nélkül kormányra kerüljön 2006-ban. De ahhoz, hogy egy Orbán nélkül felálló jobboldali kormány tevékenységének blokkolásával évekre káoszt okozzon a magyar államigazgatásban, még igen.

http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=11682