Teljesen igazad van!  Te így látod.

   Csupán azért jeleztem, hogy van egy másik oldal is mert én azt is ismerem.

Hogy mennyire így van, egy példa: Évek óta minden nap hallgatom, hogy

egy kedves kis kollegina hogyan érzi magát. A szerelmeinek, majd az esküvője,

a házassága és kismamasága részleteit.  Nos megszületett a kisbabája.

  Találkoztunk az utcán. Álomszép kisbaba, legszívesebben felvettem volna a karomba, de!  Én férfi vagyok és az illem nagyon nagy úr! Így a szemem sarkából

odapillantva, közben tarózkodó: "Gratulálok! Nagyon szép kisbaba!" ugy mentem tovább mintha nem is láttam volna semmit.

   Láttam az anyuka szeméből, hogy nem bánta volna ha megállunk beszélgetni és elmesélheti, hogy hány kiló hány centi és... de errefelé megszólnának mindkettőnket, nagyon kellemetlen lenne. Így maradt a merev udvariasság..