Igen. Egy 117V-os, 60hZ-es amerikai kissé tökösebben szól európai export testvéreinél. Nem véletlenül magasabb az áruk európában is. Pl. egy Usa C3, A100 drágább egy angol C3, német A100-nál. Pedig azok is amerikai alkatrészből szereltek össze javarészt. Szerintem a tápegységek különbözősége az ok. Nagy hifisták egy kondenzátorcsere után is egész más hangot hallanak.

Szóval az eredeti kissé jobban szól, és egy hangszerben a kissé sokaknak egész jelentős difi.

Más,

Waterfall:

- egyszer a billentyűzet formája. Valóban, a kockaféle billentyűzet stabilabb, feszesebb, jobban játszható, kissé jobb a mozgása. Jimmy Smith, Rhoda Scott gyakran egyszerre játszott jobbkezével mindkét manuálon. Ez is gondot jelent a nem waterfallal.

- másik, a vágott-túlnyúló billentyű kellemetlenül az alsó billentyűzet fölé nyúlik, ami kifejezetten akadályozza a játékot. (spineteknél kevésbé)

- harmadik, egy waterfallos Hammond önmaga jelenti, garantálja a legfinomabb kategóriát. Nemcsak játékban, de a tipikus Hammondos hangban is: , C3, A100, A101, A102, A105, A122, A143, M, M2, M3, D152, D155, Rt, Rt2, Rt3 Főleg ha még a négy perkakapcsolója is megvan :-)

Míg Laurens mester nem ment nyugdíjba, személyesen felügyelte a fejlesztést és gyártást.

Kb. 1960-ban ment nyugdíjba, utána gyorsan előhozakodtak a vágott billentyűzettel, extra percussionnal, tranyós erősítéssel, elektronikus vibrátóval, olcsóbb, egyszerűbb típusokkal. Átvették a mérnökök az irányítást.