Beleolvastam, és majd esetleg írok hosszabb véleményt is róla.

Az alapgondolat jó, de azért én azt mondom, ha valaki idáig eljut, gondolja tovább.

 

( Egy példa: Igen rövid az 1. Kor. levélhez hozzáfűzött gondolat, miközben Pál szavahihetősége itt kérdőjeleződik meg leginkább, mint szemtanú?, - vagy azok közvetítője és egyértelművé teszi, hogy tanítása honnan származik:

 

Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.

Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon,

és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.

Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.

Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.

Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.

Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.

De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.

 

Tévedések: más helyekkel ellentétben, Pál itt azt állítja, azt adta, amit kapott, márpedig az evangéliumok nem hangsúlyozzák a bűnökért való halált, hanem egészen mást, mint arról olvasható ezen az oldalon. De legfőképpen Ádám és Éva történetében nincs szó olyan bűnről, aminek terhét ránk veti.

Pál nem arra hivatkozik, hogy Jézus Krisztus volt ennek a gondolatnak az oktatója ő számára, hanem az Írásokra utal.

Sehol sem olvasható, hogy Jézusnak a harmadik napon kellene feltámadni, de nem is akkor támadt fel. Hiszen a harmadik nap reggelén,

 

a hét első napjának hajnalán,

A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz,

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.

 

- a zsidóknál napkeltével kezdődött a nap, Jézus már nem volt a sírban. Tehát a háromnapos gondolat alapvető tévedés.

 

Máshol nem olvasunk arról, hogy Péternek jelenik meg egyedül, és Jakabról sem történik említés, azonban egyenesen érthetetlen, ha a tizenkettőről beszél!!!

Hol volt ekkor már Júdás, és hol volt ekkor még Mátyás???

 

Ha egyszer a tanítása a versszak kezdetén arra utal: amit átad az írásokon alapszik, - minek van szüksége jelenésekre?, amelyek ellentmondóak és nyilvánvalóan saját tekintélyének erősítésére szolgál.

 

Ráadásul a prédikálás tekintetében azonosságot állapít meg, miközben máshol átkozza a mást hirdetőket, a Cselekedetekből ismerjük, hogy más szabályok vonatkoztak a pogányságból megtértekre, és a zsidó hívőkre.

A nála felsorolt jelenések pedig, így sehol sincsenek megemlítve, sőt mondhatjuk ellentétesen, azaz kinek higgyünk?

Neki vagy az evangéliumoknak?