Pál apostol egyik félreértése volt a test kárhoztatása a kívánságain keresztül.

Már azt bűnnek tartotta, hogy ha van valakinek kívánsága, hiszen abból indult ki, hogy a törvény (Mózes) megtiltotta, hogy "Ne kívánd"

 

Róma 7,7

... sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.

 

Ez a fajta általánosítás azonban a Mózesi törvény félreértéséből származik. Pál akkor tudta volna megérteni a parancsolatot, ha figyelembe veszi a parancsolat VÉGÉT is. A parancsolat vége ugyanis azt fejti ki, hogy ne kivánd "felebarátod házát, mezejét, szamarát, ... se semmit ami a TE FELEBARÁTODÉ".

 

Tehát ami NEM A TE FELEBARÁTODÉ nyugodtan kívánhatod.

 

Vagyis itt Isten NEM a kívánságot ítélte meg, hanem a felebarátunk elleni lépéseket, hogy ne sértsük MEG FELABRÁTUNK VAGYONÁT. A ne lopj is a felebarátunk VAGYONÁNAK VÉDELMÉBEN lett megparancsolva.

 

Miért kellett Pálnak ezt a prófétát kicsavarni?

 

Hogy a testet tudja kárhoztatni, és mivel teste mindenkinek van Ádám óta, ezért bűn is mindenkinek van Ádám óta, tehát megszülethet az "eredendő nűn" elmélete, amelytől már mindenikt meg lehet váltani.

Tehát ezt Pál azért találta ki, hogy igazolást nyerjen a megváltás szintén általa megfogalmazott teóriájához.