Nyolc (pontos) kis magyar abszurd

 

A múlt heti fideszes választási nagygyűlésen, több százezernyi budapesti polgár nagy ovációval éltette Orbánt. Néhány nappal később többségük Gyurcsányra szavazott. Választási abszurd.

 

Lehet, hogy az ’56-os forradalom 50. évfordulóját az a társaság fogja leginkább lelkesen megünnepelni, akiknek elődei, vagy ők maguk fojtották vérbe a forradalmat. Történelmi abszurd.

 

Az ország pénzügyi stabilitása belerokkant az erőltetett autópálya építésbe. Ezért belátható időn belül nem csatlakozhatunk az euró-övezethez. A magyar autópályák lassan elérik Romániát, de a magyarok a lerobbant közutjaikon nem érik el az autópályát. Ezért  -  külföldi szakértők szerint  -   Romániában előbb lesz euró.  Közlekedési abszurd.

 

Van egy ember, aki állítólag a 90-es évek elején, többek között azért válhatott milliárdossá, mert az általa felvásárolt bauxit-bányák üregeit, jó pénzért, nyugatról származó veszélyes, rákkeltő hulladékkal töltötte fel. Ráadásul egy védett karsztvíz-bázis fölött. Később ezt az embert miniszterelnökévé választja a magyar nép. Környezetvédelmi abszurd.

 

Európában már csak két olyan vezető van, akik személy szerint is kapcsolódnak a kommunista (tehát nem baloldali!) pártállami elithez: Gyurcsány és Lukasenko. Mentségére legyen mondva, az előbbi erősen sminkel. Kozmetikai abszurd.

 

A Gyurcsány – Orbán közötti TV-vitán Orbán volt a kirekesztő, gyűlöletkeltő, mocskolódó, árokásó, stb. Legalábbis a kormánypárti sajtó szerint. Véleményformáló abszurd.

 

A magyarországi választási nagygyűléseket állítólag  „külföldi bűnözői csoportok”  durrantásai fenyegetik. Erre eddig csak egy háztetőn felbukkanó, csupasz seggét düllesztő ember a bizonyíték. Igaz, közben tényleg durranthatott is egyet. Bűnözői abszurd.

 

Egy ötszázalékos párt azt a feltételt szabja a 42%-os pártnak, hogy csak akkor hajlandó az együttműködésre, ha az sutba vágja egész választási programját. Ami egyesek szerint nincs is. Duplán abszurd.