Kedves Mumu!

 

Elhiszem, hogy az izraeli közvélemény többsége így érez. Azaz elegük van a háborúból, nem igazán akarnak Nagy-Izraelt, viszont nem bíznak az arabokban, és félnek mind a palesztin erőszaktól, mind pedig a palesztinok demográfiai növekedésétől. Tehát logikusnak érzik, hogy a "másik" fél előli elzárkózással egyszerűen letudják a konfliktust, sőt azt is elhiszem, hogy úgy érzik erre meg vannak az eszközeik.

 

Csakhogy szerintem tévednek, méghozzá nagyon. (Őszintén szólva egy picit "ha nem látjuk, biztos nincs ott gondolkodás jellege van, ami viszont érthető hiszen egy jelenleg megoldhatatlannak tűnő, permanens konfliktusról van szó.)

 

Ugyanis egészen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi közel-keleti diktatúrák nem képesek - és nem is akarnak támogatni egy modern palesztin társadalmat. (tekintve, hogy a szomszédok nem igazán az élvonalba tartozó diktatúrák). Ráadásul, elég ránézni a térképre, hogy lásd, a szétszabdalt palesztin állam - mint állam, önmagában teljesen életképtelen. ergo a konfliktus okai nem szűnnek meg.

 

A falat fel lehet húzni, a csapatokat ki lehet vonni, az azonban csak vágyálom, hogy a konfliktus ettől megoldódik. Az előre megjósolható, hogy a kivonulás addig történik meg, amíg az első rakétatámadás, öngyilkos merénylet be nem következik.

 

Egyébként, hogy az egyoldalú kivonulás utáni világot elképzeljük, nem kell messzire menni. Gázában már megtörtént. Izrael a Gázából, ill. Gázába irányuló kereskedelmet ellenőrzi, biztonsági okokra hivatkozva, a gázai lakosok mozgása, bár Gázán belül most már szabad, Ciszjordániába továbbra sem mehetnek, a gázai gazdaság pedig a 2. intifáda óta romokban hever, és a kivonulás óta sem javult a helyzet.

Bár most a Hamasz nem lövöldöz, megteszi ezt a Fatah, így az izraeli légirő most már nagyjából háromnaponként mér csapásokat különböző gázai célpontokra, köztük lakótelepekre. (a kivonulás óta e célzott csapásokban tucatnál több 8 éves, vagy fiatalabb gyerek halt meg).