A Linz-i incidens
Csak adalék…….
Kedves alvállalkozóim tegnap meséltek egy aranyos, szinte szívderítő történetet:
Egy jó ideje nem tudom igazán foglalkoztatni a fiúkat, hisz hosszú volt a tél, az építőipar pedig nem arról híres, hogy téli időszak hoz konjunktúrát…..
Szóval a fiúk igazi rendes talpig becsületes erdélyi gyerekek, alig túl a húszon, így a jelenlegi munka hiányában egyikőjük munkát vállalt egy osztrák turista hajón.
Ahogy az lenni szokott a székely gyerekekkel; konyhán alantas munkára….
Csakhogy…
Ugye azt senkinek nem kell elmesélnem mit is gondolnak ezek a fiúk arról amit ma Magyarországon politikai küzdelemnek hívunk! Merthát tavalyelőtt december ötödike bebizonyította számukra hogy az ország fele hogyan is vélekedik, mit is gondol róluk…
Sokat lehetne beszélni erről, lehet magyarázni, de nem hiszem hogy ez bármit is levon vagy hozzáad ahhoz amit éreznek…
Hogy szavamat ne felejtsem a fiú, (legyen a neve Józsika, merthogy ez az igazi neve is) szóval Józsika bepótolandó mindazt a kiesést amit a munka hiánya okozott, elment mosogatónak egy osztrák hajóra!
Szelíd ám határozott gyerek, igazából a légynek sem tudna ártani normál körülmények között, csakhogy ma nem a normális világot éljük:
Ugye folyik (folyt) a kampány és ez mindenfelé kihat… Nem kerülte el az osztmarki hajót sem.
Egy ilyen hajón általában külföldiek dolgoznak, pincérek a magyarok (mert mégiscsak kevesebbet kérnek mint egy osztrák) és konyhások az erdélyiek, mert ők még náluk is szerényebbek. Egy nemzet két nép…
Mert az, bárki bármit is mond!
Az egyik valóban rendelkezik a maga sorsa fölött míg a másik nem… Az egyik ez, míg a másik mást tart fontosnak…
Eljött Április 9. valahol Linz mellett a Dunán, a hajón….
Volt ki szavazott, volt ki nem, volt ki szavazni szeretett volna, volt kinek nem volt fontos.
Megbeszélni viszont mindenki szerette volna! Ki így, ki úgy! Ki agresszíven ki lemondással! Aztán hogy a vitában ki győzött döntse el ki-ki maga aki ezt olvassa….
Józsika este keveredett a szállásra és az első kérdés az volt, kire szavazott (volna)
A válasz után csattant el az első pofon. Azt követte a második, majd a harmadik így szegény Józsika megruházva volt kénytelen a konyhába menekülni az aznap már végzett pincérek hada elől.
Aki találkozott már székely gyerekekkel az tudhatja mi jött ez után.
Jogos vagy vélt jogos felháborodásukban a székely segéderő egy emberként, ki tepsit, ki konyhakést, ki csak a jól bevált bicskát fogva indult a szállás felé, hogy revansot vegyen.
Remek buli lehetett… Pofonoktól és tepsicsattogásoktól lett hangos a Linz mellett elhakadó hajó Az egyik szakácssegéd gyerek nem csak combon szúrt egy nem csak verbálisan politizáló pincért, hanem meg is forgatgatta a kését a combjában, ahogy a nyársat szokás, és ez igen vidám hangulatot adhatott a mókának!
Józsika szerint három perccel később a háló leginkább egy disznótorra kezdett hasonlítani, mind az „áldozatok” személyét mind a vér mennyiségét tekintve.
Ugye az ilyen bulik hamar eszkalálódnak, tehát egészen a konyháig kihatottak, így a nagytekintélyű séf úr az első percet követően elbújt egy feldolgozó asztal alá… ahol egészen jól érezte magát míg meg nem érkezett a gendarmerie!
A labancok elég finnyásakká válhattak az elmúlt 150 évben, mert az imént említett és a nyársak ügyében meglepően nagy szakértelmet mutató, könyékig véres szakácssegédre alig merték rátenni a bilincset…
Az apraját persze egyből kiutasították osztmarkiából, (többé kevésbé, merthogy egy része még kórházban fekszik) de a hentessé avanzsált szakácsokról még semmit nem tudni!
Mulattak a magyar legények! A virtusukhoz illően ünnepelték meg a „demokrácia” ünnepét!
Csak egy valamit nem szabad elfelejteni; kinek a kezétől csattant el az első pofon…
A tanulságot vonja le mindenik magának, és a következményeket viselje, ha erősnek érzi magát!
Szóval aki szerint a magyar választások nem ívelik át a határt (jelen esetben kettőt is) az nem ebben az országban él… Maximum csak fizikálisan…..
