Normális ember előre gondolkodik, és csak akkor vállal gyereket/kutyát/macskát/csótányt, ha tudja, hogy képes megbirkózni a felelősséggel és lesz rá elég pluszenergiája.

Pontosan. a télen befogadtunk egy kiscicát. Pár hetesen dobta ki valaki a hóba, bár lehet, hogy csak elcsavargott.Nyilván nem lehetett ott hagyni. Zabálnivalóan édes volt, de pár nap után kénytelenek voltunk neki szerető gazdit keresni. Pedig majd megszakadt a szívünk, amikor elvitték, és napokig depisek voltunk utána. De nem lehetett megtartani, mert 1. nem lehetett kiengedni, mert ott van a macsekölő kutyánk 2. nem lehetett benthagyni, mert mindent szétberhelt volna 3. a párom elvitte a melóhelyére magával, de a harmadik napon már morogtak a munkatársai.

Egy macskán még viszonylag könnyű volt túladni, de egy gyerek????Azzal mit csinálsz? ez is jó lecke volt, én kis naiv, nem is gondoltam, hogy egy macsekkel ennyi baj van. Gondolom mások meg a gyerekkel vannak így.

A szüleimen szoktam még jókat röhögni. Most épp nincs kutyájuk, de nem akarnak újat, mert hogy nem jut rá idő bla-bla. Bezzeg egy gyereken egy percig sem gondolkoznának! azért ez elég érdekes, nem?