szia, igen, ilyesmire gondoltam :)

Egyetértek, a gesztus, a reakció lehet, hogy tényleg panel meg hagyomány a "gyerekszeretet" kifejezésénél - de hozzád hasonlóan a legtöbb emberből egyszerűen csak "jön", éppen mert ösztön, a kisgyerekekhez, főleg a kisbabákhoz való vonzódás (most idegen gyerekekre gondolok, a saját más tészta)

 

A babákhoz azért vonzódik a legtöbb ember, mert hibátlan a bőrük, rugalmas a testük, ha ölbe veszed őket, tökéletesen alkalmazkodnak, tiszta és boldog a mosolyuk, a gesztusaik olyanok, hogy árad feléd a feltétlen bizalom, soha nem büdös a szájuk, nincs erős testszaguk, legfeljebb a jellegzetes anyatejillat - ilyesmik. Ezek a legtöbb emberben jó érzéseket keltenek.

Itt lehetett olvasni, de látni is sokszor, hogy valakiben meg egyenesen iszonyt.

Sőt, ezek szerint valakiben már az is iszonyt kelt, hogy tudja, hogy a kisbaba bepisil, meg bekakil, és ha kanállal kezd majd enni, annak a fele mellé fog menni. Tehát nem is kell, hogy valaki szembesüljön ezekkel, hogy LÁSSA, maga a tudat is elég.  

 

Nekem mondjuk elég fura, hogy ha valakinek ezt az orra elé viszik, akkor az jut eszébe, hogy a gyerek milyen undorító (dolog), és nem az, hogy tapló a kedves szülő.

Mert az teljesen normális, hogy a más gyerekének nem szeretjük sem látni, sem szagolni a pelenkáját, undorít, ha ránkböfögi a kajáját, nem bírjuk, ha nyálasak leszünk tőle - csakhogy ezeket a szülőnek kell kezelnie, és sajátos módon, ő minden gond nélkül meg is teszi. Épp úgy, ahogy a saját nagymamát ápoljuk és fürdetjük, ha magatehetetlen lesz, a saját kutyának feltöröljük a hányását, a saját WC-nket kitakarítjuk - és esetleg napokig betegek lennénk, ha ezt mással vagy máshol kéne, mert arra kevesen alkalmasak.

 

De ahogy mégse utáljuk az öregeket, se a kutyákat, se a wc-ket, éppen így általában nem utáljuk a kicsiket se.

Ha valaki mégis, az fura...én az egészséges ösztönnek azt gondolom, ha valakit vonz egy annyira többé-kevésbé még hibátlan, meg életerővel-vitalitással teli lény, mint egy csecsemő.(Az egészséges alatt azt értem, hogy axiómának fogom fel, hogy ami az élet megtartását és továbbvitelét szolgálja az egészséges, ami ellene van, az romboló :))

 

Mondjuk én nem támadok ezért senkit, valószínűleg, mert nem igazán zavar. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy minden a lehető legjobban van elrendezve, ez is: egy gyerekiszonyos soha nem fog gyerek közelébe menni, így kárt se tehet bennük, vagyis mindenki jól jár :))

De igazad van, gyakoribb, hogy nem fura, hanem megtámadják ezért az illetőt - de ha igazad van, és azért, mert szembe megy egy elemi ösztönnel, akkor nem lehet, hogy ez a támadás-reflex is éppen az életösztön része?

 

Egyébként pedig az, hogy valaki szereti-e úgy általában a gyerekeket, szerintem még egyáltalán nem jelenti, hogy jól viseli, ha idegesítőek, ha erőszakosak, ha beletolakodnak az életterébe - de nem is kell, éppen az ilyen reakciók nevelik (a szülő mellett, aki a maga nevében szintén nem jól viseli) a gyereket.

 

Továbbá a csecsemőkhöz való vonzódás azt sem jelenti, hogy valaki majd akar is egy sajátot a közelébe, egy olyat, akiről neki kell gondoskodnia. Csakhogy az, hogy nem akar valaki gyereket, meg az, hogy utálja őket és iszonyodik tőlük, az két különböző dolog, nem jár törvényszerűen együtt.