Bevallom, én néha a kerítésen keresztül, az utcára szoktam hajigálni őket, az árkon túl. Mivel nyitott kerítésünk van, így látom, hogy hova puffan. Ha a puha fűre, akkor elméletileg életben marad, a lelkiismeretem tiszta. Ha a kibetonozott ároknak ütközik, akkor vége. Annyi esélye volt, hogy elvétem, így nem érzem magam csigagyilkosnak. Összetaposni képtelen lennék.

Jó pár évvel ezelőtt anyukámnál is hasonló módszerrel próbáltunk megszabadulni a csigáktól, annyi különbséggel, hogy nála zárt téglakerítés van, így nem láttuk, hogy hova puffan. A legtöbbje az árok melletti füves területre esett, de volt kettő, mely elvétette az irányt, pont a bejáró felé szálltak. Az egyik éppen az akkor érkező leendő férjemnek csapódott, a másik picivel kerülte csak el. Csak nézett, hogy repülő csigák? Mi így fogadtuk az udvarlókat...

Megyek, és én is megnézem, hova másztak fel. Így tényleg sokkal kényelmesebb, ha nem kell lehajolni.