Szerintem a hangoskodó gyerekekkel az egyik gond ugyanaz, mint a hangoskodó felnőttekkel: valahogy ki akarjuk kapcsolni őket, de nincs rajtuk on/off gomb! Sajnos totális zajártalomban élünk, össze vagyunk zsúfolva, kicsi az ingerküszöbünk, kitágult viszont a komfortzónánk (szerintem ez természetes védekezés) sok a stressz és még akkor ez is...! Nem tudunk rászólni, hogy hagyd már abba! - pláne nem más gyerekére, és ilyenkor a tehetetlenség fojtogat minket. Ha meg rászólunk, akkor a szülő...

Nekem személy szerint azzal a felfogással van gondom, hogy "jaj, ugyan már, hát gyerek! Még nem tudja, mit csinál!" A fenét nem tudja. Aki látott hisztivel édességet (játékot, figyelmet, etc.) követelő gyereket, az tudja, miről beszélek.

A másik kedvencem: "Meg kell neki bocsátani, hiszen gyerek!" Na, ettől végképp kihalok. Hát vegye már emberszámba a gyerekét!!! Attól még, ha letapossa a lábamat a villamoson, mert brahiból éppen nem kapaszkodik az nekem ugyanúgy fáj, pláne ha arra sem képes, hogy annyit nyögjön (vagy legalább a drága szülője), hogy kismedve. Ha meg rászólok, néz rám anyuka döbbent felháborodással, hogy dehát gyerek!

Áááááááááááá! És akkor nem kell megtanulnia az udvariasság és a tapintat elemi szabályait?

Szerintem ezzel a hozzáállással nagyon vacak generációt nevelünk.