Ezek szerint, a gyerekeket utálni elítélendő.

 

Hm.

 

Amikor a buszon szirénázni kezd egy csecsemő, mindig direkt figyelem az arcokat, hogy mi tükröződik rajtuk- hát nem épp a nagy szeretet, sokkal inkább, az utálat, az idegesség.

Na de, ők SZERETIK a gyerekeket.

 

Amikor az anyuka elunja kisgyereke ugrálását, igyekszik úgy fegyelmezni, hogy az ne tűnjön fel másoknak,mert mit szólnának- pl megszorítja. Utána a harsányan bőgő gyereket tüntetően vigasztalja.

Na de, ő SZERETI a gyerekeket.

 

Hány és hány pasi hagyja ott a családját nyilvánvalóan a bömbölő ded miatt, de ezt nem beismerve, hanem ilyen-olyan indokokra hivatkozva, nehogy kiderüljön az ellenkezője annak, hogy

Ő SZERETI a gyerekeket.

 

Az anyuka, aki imádja a kis gyerekecskéjét, nem is tudja, hogy mennyire üvölt az arcáról a megkönnyebbülés, amikor végre lepasszolhatja valakinek.

De hát, ő SZERETI  a gyerekeket.

 

Az egész világ imádja, szereti a gyerekeket, értük él, csak azt nem értem, hogy akkor miért nevelik félre, miért hagynak rájuk mindent, miért nem következetesek, és MIÉRT HAZUDNAK MAGUKNAK ÉS A VILÁGNAK????

 

MI LENNE, HA ANYUKA BEISMERNÉ, HOGY IGEN, KURVÁRA FÁRASZT A KÖLYÖK, VIGYE MÁR EL INNEN VALAKI EGY ÓRÁCSKÁRA ÉS IGEN DRÁGÁM, AZÉRT VÁLOK, MERT A TÖKÖM TELE AZ ÁLLANDÓ GYEREKBŐGÉSSEL ÉS JOBB VOLT GYEREK NÉLKÜL.

 

Én nem hazudok. És itt kezdődnek a bajok (az enyémek...).