Azzal már akkor is egyetértettem, mikor először írtad, hogy zavarnak a rendezvényeken hangoskodó gyerekek. Viszont ezt is leginkább a szülők számlájára írom, egyrészt nekik kéne példát mutatni, nevelni őket, másrészt nem elrontani mások szórakozását azzal, hogy viselkedni képtelen utódaikat is magukkal viszik. Arról nem is beszélve, hogy sajnos gyakran nemcsak a fiatalkorúak, hanem a felnőttek se moderálják magukat. Engem mostanában legjobban az dühít, mikor szombaton ülünk a főiskolán, és néhányan olyan hangosan pofáznak, hogy nem érteni tőlük az előadót. (Hogy az ilyen miért nem marad inkább otthon, az rejtély számomra...) Azt tartom szomorúnak a hozzáállásodban, hogy te csak a gyerekeket szúrod ki, mert nem bírod őket.

Azt nehezen várhatnád el a barátnőidtől, hogy a te kedvedért ne vállaljanak gyereket. Márpedig azzal tisztában kéne lenned, hogy normális anyának a gyereke lesz a világ közepe egy ideig még akkor is, ha nem veszíti el az érdeklődését az egyéb dolgok iránt sem (egyszerűen nem teheti meg, hogy kikapcsoljon, egy kisgyerek huszonnégyórás szolgálatot jelent), és ahogy régebben egy-egy új szerelem (munkahely, akármi) esetén, most ezt az örömöt is meg akarná osztani veled. Ha elég empatikus, akkor elfogadja, hogy ez számodra nem túl izgalmas téma, és megkímél a részletektől, de férfiasan bevallom, nekem biztos nagyon rosszul esne, ha valaki undorodna a lányomtól. Persze nem nyomom boldog-boldogtalan kezébe (sőt, nem szeretem, ha idegenek tapogatni akarják), és igyekszem nem mindenkit a viselt dolgaival traktálni (remélem, legtöbbször sikerül ;-) ), de mivel hozzám tartozik, nehezen tolerálnám, ha valaki mereven elutasítaná. (Pedig még csak nem is tipikus családanya vagyok, a ded még nem volt négy hetes, mikor már melóztam, másodállásom is van, suliba is járok, olvasni is szoktam, a lány meg kilenc hónapos.)

A helyedben szakemberhez fordulnék, mert ennek az iszonynak komoly lelki gubanc az oka, és szvsz neked is jobb lenne, ha ezt kibogoznák. A szülésre eddig se akartalak rábeszélni (senkit sem), de talán egy látogatás a dokinál nem lenne rossz lépés. Tudom, semmi közöm hozzá, és elnézést kérek, ha úgy érzed, hogy beleütöm az orrom a dolgaidba, de nem tolakodásnak szántam.