akkor csak a magam vonatkozásában nem tudtam elképzelni az anyaszerepet, de úgy általában a gyerekekkel nem volt bajom és nem is hangoztattam "gyermekellenes" véleményeket.

 

Akkor visszakérdezek: miért ne vallhatnám be? Az még nem sértés, ha Kiss Mariska elmondja Kovács Bélánénak, hogy nem szereti a gyerekeket. Az lenne sértés, ha egyúttal Kovács Béláné gyerekeit ócsárolná, vagy a gyermeket vállaló embereket. De erről nincs szó. (Legalábbis nekem nem áll szándékomban. Hogy melyik hozzászólónak mik az indítékai, azt nem tudom.)

Van egy barátnőm, akivel egy ideig együtt laktam albérletben. Érdekes módon eleinte idegesítették a kisgyerekek, aztán pár év múlva, 20 évesen vágyni kezdett arra, hogy anya legyen. Azóta már megszületett az első, és terveznek még kettőt. Mindig is tudta rólam, akkor is, amikor ő már javában gyereknevelésről ábrándozott, hogy én nem osztozom vele ebben, de soha nem vette sértésnek. Ehhez nyilván hozzátartozott, hogy én sem ócsároltam soha az ő - enyémtől eltérő - vágyát.

Úgy látom a lentebb írtakból, hogy nagyjából egyről beszélünk, szóval ez a bekezdés kvázi fölösleges, de ha már leírtam, marad.

 

A gyermekes nőknek akkor is átadtam a helyet a BKV-n, és nem zavart jobban egy bömbölő kiskölyök, mint egy ápolatlan öregember.

 

Én is átadom, és feltételezem, hogy a többi "genetikai zsákutca" is. De - kövezzetek meg - a legutóbb átültem az először választott vasúti kocsiból egy másikba, mert bejött egy házaspár három kisgyerekkel, akik folyton visongtak, én meg nem tudtam olvasni.

 

Mert ne feledjétek, hogy a családcentrikus embereket meg az bántja, ha ti folyton fikázzátok, hogy pl. milyen ósdi, maradi életmódot folytatnak ők, túl sok kötöttséget vállalnak, amit majd később megbánnak, stb.!!!

 

Ne általánosíts, nem "fikáztam" soha a családcentrikus embereket. Már többször is kifejtettem az álláspontomat erről, bár azt hiszem, nem itt. Mindenesetre családfikázó hozzászólást tőlem nem olvashattál.

A lényeg: elfogadom, hogy mások másra vágynak, mint én. Ez érvényes mind a gyermekvállalásra, mind a háziasszonyi státusra. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van úgy élni az életét, ahogy szeretné. Ha valakit a nagycsalád tesz boldoggá, akkor legyen nagycsaládos, én csak örülni tudok annak, hogy megtalálta a számítását. De ugyanezt elvárom cserébe. Márpedig - ahogy a mellékelt ábra mutatja - ezt nem mindig kapom meg.

Ti. nem csak a "gyerekgyűlölő szinglik" fröcsögnek a családosokra, hanem egyes családosok is azokra, akik "mások". Nem mintha meglepne, az emberek nagy része mindig fröcsög arra, aki valamiben más.

 

Azonban ha mögötte lelki problémák, súlyosabb esetben társadalmi beilleszkedési zavarok húzódnak (mint motívumok), akkor attól a gyermeket nem akaró alany maga is szenved valamilyen formában - ezért ír ide litániákat pölö... 

 

No és a családosok miért jönnek ide litániákat írni? Csak nem a negatív érzéseiket kezelendő? :-/(Ne vedd komolyan. Csak irónia.)

Miből állapítható meg olyan biztosan, hogy ki miért ír ide?

 

Ami nem baj, sőt, csak ha titeket zavar ez a beállítottság, illetőleg bűntudat, félelem, akármi társul hozzá, akkor azt orvosolni kellene, nem?!

(...)

Hanem azt, hogy ha negatív érzéseitek szenvedést okoznak nektek, azoktól megszabadulhassatok.

 

Semmiféle beállítottság nem zavar "minket", már csak azért sem, mert nincs "mi". Nem látok bele pl. Lea, vagy bárki más ide írogató lelkivilágába, így csak a magam nevében nyilatkozhatok.

Engem mindenesetre nem zavar semmiféle beállítottság, sem az, hogy mások vágynak gyermekre, sem az, hogy én meg nem. Lásd fent. Ha valamilyen negatív érzések mégis dúlnak bennem, az némelyek hozzáállása miatt van; úgy jönnek nekem, mint egy tank, a rohadtönzőkarrierpicsa, majdnemleszakiaszarosgatyádatmossa, ill. a miattadhalkiamagyar szövegükkel. Nem a "mi" negatív érzéseinket kell orvosolni, hanem egyes emberek azon vágyát, hogy vaddisznó módjára becsörtessenek mások életébe. Ennek az embertípusnak a díszpéldánya az a nőgyógyász, akit valaki említett párszáz hozzászólással ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy ez az embertípus nem egyenlő a családosokkal... és a családra nem vágyókkal sem. Mindkét csoportban vannak ilyenek. A többség hál'istennek nem ilyen, csak mindig az irigykedők hangja a legnagyobb.