én sajnos az értelmes gyerekeket sem szeretem, 10 éves kor alatt. Az értelmes kamaszokkal jövök ki a legjobban, és az egyetemistákkal. Sőt: velük kitűnő a viszonyom. Akkor tudom én már, milyen gyerek való neked: Konzerv Konrád !!! :-)))

 

Viccen kívül, a jófej kamasz is volt kisgyerek. Mit gondolsz róla ? 

"Pár éve még milyen ostoba kis béka volt, de mennyit fejlődött" ??? És ezt megosztod vele, őszintén ?

Én pl. azokkal a rokonokkal, akik gyerekként is elfogadtak, jóban vagyok a mai napig. És utálom azokat, akiket akkor is utáltam. Egy-kettő van, akiről megváltozott a véleményem, megértettem az akkori furcsa viselkedését.

A párom is így van, neki sokkal több az emléke, mint nekem, és sok dolog kapcsán emlegeti, h. "már akkor is rühelltem, ha körbenyálaznak a nénik", "a nagybátyámat már akkor is nagyon bírtam" stb.

Szóval, már akkor is az ember létezik, amikor még csak a térdedig ér. Aztán egyszer csak egy vonalba kerül az arcotok, és lehet, h. megkérdezi:

"Mondd, Te miért voltál velem annyira elutasító ? Egy szigorú nénire emlékszem, aki csak anyura mosolygott, és nem gurította nekem vissza az autót. Haragudtál rám ?"

Én elképzelni sem tudok válaszokat ...

Na és, ha az a klassz egyetemista gyereket szül, elfordulsz tőle megint?

 

Te mit gondolsz azokról a felnőttekről, akikkel kiskorodban találkoztál ?

Szerintem nem sok jót gondolhatsz. Szó nélkül hagyták, hogy az anyukád úgy bánjon veled, ahogy tette. Vagy észre se vették.