Én nem írról írtam, hogy a gyerek pl. 1 éves koráig az anya esze a gyerekén kell legyen elsősorban, (ez természetes), hanem arról, hogy egyes anyák mártírnak állítják be magukat a gyerek akár 18 éves korában is!

Ők bezzeg mindenről lemondanak. Őnekik bezzeg soha nem jut új ruha, mert nem is kell. Őneki bezzeg nem jut nyaralás mert nem is kell. Őneki bezzeg nem kell pihenés, mert nem is kell. Őneki bezzeg nem jut fodrászra sem, mert nem is kell. Neki a gyerekéért kell élnie. Nem is illő új ruhát venni, fodrészhoz menni, nyaralni menni mert az csak flanc, és mit szólnának a szomszédok, hogy ő a gyerek helyett magára költi a pénzt.

(Sok helyen persze meg kell gondolni, hogy anyuci vagy babuci, mert csak egyre van pénz, de azért néha a kölök is kibírná, ha nem kapna rögtön Milka csokit, hanem vennének két Sportszeletet, és abból egyik anyucié lenne....)

Aztán az ilyen anya jön azzal, hogy "feláldoztam érted az életem...". Nem kérte senki. Saját döntése.

(Persze ettől még a gyereknek nem kéne lesz..rnia a szüleit)