Írtam valamit, ki mertem nyilvánítani, hogy konzervatív felfogású vagyok, erre mindenki nekem esett.

Akkor ki(k) van(nak) a ló másik oldalán, ki nem tudja mások felfogását tolerálni, ki gyanít automatikusan rosszhiszeműséget a másik emberben?

Mintha ők már nem is csak a gyerekektől irtóznának, hanem mindenkitől, aki nem olyan mint ők, nem azt mondja/írja, amit hallani/olvasni akarnak... Hogy is van ez?

Kölcsönkérés: elvből nem kérek kölcsön szinte még a saját anyámtól sem! Megalázónak érzem, és ugyanekkor pofátlanságnak is a kölcsönkérést. Én igyekszem addig nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér.

Viszont fegyelmezetten tudomásul veszem, hogy mások másként élnek, kevesebbet keresnek, nincs bennük közgazdasági véna és nem tudják olyan ügyesen beosztani a pénzüket, hirtelen kerülnek anyagi nehézségekbe - ezért rászorulnak a kölcsönre, és nem egyből az uzsoráshoz, vagy a bankhoz fordulnak, hanem családjukhoz/barátaikhoz. Így engem is megtalálnak. Aki nem él vissza a jóindulatommal és/vagy látom, hogy a kölcsönpénzt nem harmincezer forintos hupilila tűsarkúra, hanem pl. vízvezeték-cserére költötte, akkor szívesen adok kölcsön. És bár rendszert nem szeretek belőle csinálni, mert nem szakadt rám az OTP, szoktam méltányosságot gyakorolni.