itt hagytad szomorúságod illatát
és a számon az ízét
most ülök rágódom
ki nem mondott szavaidon

ujjaimon örzöm tested melegét
lüktető szíved rezdüléseit
az erekben bőröd alatt
és színét az átderengő húsnak

fülemben mormol szemed tengerzöldje
izmaid játékára
emlékezik bőröm a vágyban

jelenléted pillanatai
mint kiásott kövületek
merengenek múlandóságomon

szomorú lettem én is